Évzárás
2017. december 21. írta: M Éva

Évzárás

Ez az utolsó bejegyzésem idén. Itt az ideje, hogy egy kicsit kikapcsoljam magamat. Sokan nehezen tudják elképzelni rólam, de imádok lustálkodni, nem csinálni semmit. Na jó, filmet nézni vagy jót beszélgetni vagy egy jó könyvet olvasni, esetleg egy pohár bort elkortyolgatni közben. Évvégén ez jár ember lányának is.

Bő három és fél hónapja élünk Andrissal Dániában. Ennek kapcsán megfogalmazódó gondolatokat osztom meg itt.

Az első, ami eszembe jutott, hogy pont 30 éve (borzasztó ezt a számot kimondani és leírni, hiszen olyan mintha tegnap lett volna) pont ebben az időszakban Mexikóban, Monterreyben éltem. Ha jól emlékszem, augusztus 18. körül mentem ki - így életem első diplomáját nem tudtam személyesen átvenni - , és ugyanekkortájt, karácsonykor érkeztem vissza. A gép késése miatt lekéstem a Houstonból Amszterdamba menő tengertúli járatot, és így éppen, hogy csak beestem a karácsonyfa alá.

Az időtartam nagyjából egyforma volt, viszont annyi minden más volt. Azt a négy hónapot akkor nagyon hosszúnak éreztem. Itt most elröppentek a hónapok. Mexikóban teljesen átállt az agyam a spanyol nyelvre. Talán már kicsit elkezdtem spanyolul gondolkodni. Mivel a mexikóiaknak nem erősségük az angol nyelv, nem volt kegyelem, iszonyú gyorsan át kellett álljak a spanyolra, és aktívvá kellett alakítanom a felsőfokú nyelvtudásomat. Emlékszem, mikor hazaértem és meséltem szüleimnek, egy kicsit keresnem kellett a magyar szavakat. Ugyebár nem volt internet, nem volt semmilyen forrásom, lehetőségem, hogy magyarul beszéljek. Így aztán elmerültem a spanyol nyelv tengerében. Jó volt ez így :-)

Mexikóban a négy hónap alatt sokkal jobban integrálódtam a mexikói életbe és kultúrába, mint itt a dánba. Egy családnál laktam albérletben. Sokkal többet megértettem és megtudtam az életükről, kultúrájukról és szokásaikról. Ez itt még visszavan, de mindenféleképpen szeretnék eljutni ide. Mi külföldiek barátkozunk hevesen egymással. Segítjük egymást és persze galád módon a sokkal kényelmesebb megoldást választva, angolul kommunikálunk. Ez pedig nem segíti a dán valóságba való integrálódásunkat.

A múlt héten voltam egy esti párórás képzésen, amiről külön fogok írni, mert sok mindent megtudtam a dán kultúráról.  Viszont most csak egyet említek ebből. A dán előadó elmondta, hogy a dánok barátkozás szempontjából "coconut" azaz kókuszdió kultúra, ami azt jelenti, hogy nehezen lehet "feltörni" őket, nehezen lehet velük barátságot kötni, viszont ha megvan a barátság, akkor az igazi.

Ennyit a mexikói nosztalgiázásomról és az összehasonlításról. Lehetne folytatni a sort. A lényeg, hogy még nagyon az elején vagyok ennek az útnak, aminek a végén azt mondhatom, ismerem Dániát, ismerem a dánokat és a kultúrájukat. Persze vannak azért megfigyeléseim, impresszióim és innen-onnan, leginkább dánokkal beszélgetve már egy kicsit belepillantottam a történelmükbe is.

Szeretem a koppenhágai friss levegőt. Soha nem érzem a közlekedés okozta légszennyezést. Fantasztikus minden nap látni a tengert. Szeretem az S-togt, ami a mi HÉVünkhöz hasonlítható. Pontos, kényelmes és behálózza sok vonallal egész Koppenhágát és az elővárosokat. Szeretem azt, ahogyan minden leegyszerűsítenek. Szeretem, ahogyan felelősségvállalásra "nevelik", inkább ösztökélik itt az állampolgárt. És izgalmas megtapasztalni a skandináv jóléti állam mibenlétét EU állampolgáként.
Jönnek majd ezek a témák, bővebben kifejtve jövőre.

Koppenhága már hetek óta karácsonyi díszbe öltözött. Imádják a dánok a lakásaik erkélyét karácsonyi világító díszekkel kidekorálni. Még műanyag felfújt télapót is látni az egyik szomszédos erkélyen. Ahogy fújja a szél, úgy néz ki, mintha a télapó mindig ugrálna... No, egy kis giccsért a dánoknak se kell a szomszédba menniük. 

christmas.jpg

Forrás: visitcopenhagen.com

Karácsonyt úgy mondják dánul "jul". Decemberben már minden szinte kizárólag erről szól. Van jule sör, a Tuborg karácsonyi kiadása. Vannak jule sütik külön jule csomagolásban és tobzódnak a julefrokost-ok, azaz a karácsonyi partyk. Ezeknek van céges változata és baráti változata is. ( a "jule" már melléknév, azaz karácsonyi)

Koppenhága enyhe időben várja a karácsonyt. Ma reggel is örömmel konstatáltam, hogy itt kellemes 4 fokra ébredtünk, és verőfényes napsütés volt. A magyar telefonom látom, hogy azért otthon dübörögnek a mínuszok.

Az otthon szó dupla tartalommal töltődött meg. Itt is otthon vagyok, Koppenhágában, és megyek haza Magyarországra.  Itthon - otthon.

Legközelebb január első felében jelentkezem újra, 2018-ban.

Jövőre, Veled, ugyanitt.

Boldog új évet!

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr6313512659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.