Újra Koppenhágában
2018. január 20. írta: M Éva

Újra Koppenhágában

Véget értek a magyar napok és két hete visszatértünk a "bázisra", szép, modern, ámbár nem praktikus dán lakásunkba. Jó volt otthon, de vártam a visszatérést. Feltöltődtem a sok jó beszélgetéstől. Közben persze intézni valók is vannak mindig, de az idő nagy része mégis a családi és barátokkal való találkozásokról szólt. Néhány napos hévízi pihenés is belefért a bő két hétbe. Jó volt ismét rácsodálkozni mennyi sok szép látnivaló van Magyarországon. Például a bivalyrezervátum Kápolnapusztán és a csodás román-kori kis templom Hévíz-külsőn, Egregyen. Erről jut eszembe, hogy ismeritek azt a magyar szót, hogy dagonyázni? Kedvelem ezt a szót és szoktam is használni. Sokszor, amikor Budapesten használom, nem értik, ezért gondoltam, hogy talán dél-dunántúli lehet, és otthonról hoztam. Nos, a bivalyok is dagonyáznak a sárban :-) 
Pest felé vezetve a Balaton déli partjáról gyönyörködtem az északi-part szépségeiben, mellyel elfogult vagyok immár sok-sok éve. Badacsony és a tihanyi-félsziget és a Balaton átúszásom emléke filmszerűen peregtek előttem a verőfényes decemberi napon.

Gyermekem, aki nagyon nem szereti,hogy ezt a blogot írom, és azt még kevésbé, hogy róla írok ( talán megfigyelhettétek, alig írok róla) szintén jól töltötte a szünetét, sokat találkozva magyar barátaival és többször belátogatott kedves iskolájába, a Poliba.

Szóval visszatértünk Koppenhágába. Mióta itt élünk, először utaztunk egyszerre, egy géppel. Jellemzően külön repkedünk, függően attól, hogy mikor van szünet az iskolában, vagy mikor ér véget egy dán oktatási modul. Andris Karácsony előtt két nappal hamarabb ment Pestre. Így én még nyugodtan meg tudtam csinálni egy-két dolgot, találkoztam még a karrier mentorommal, és kitakarítottam a lakást, hogy tiszta otthonunk várjon minket, amikor visszatérünk.

Öt nagy és két kicsi orchideámat költöztettem át Dániába. Decemberben az egyik úgy döntött, meghozza első virágját. Lujzi barátnőm után szabadon: megtanult dánul. A róla készült fotóval színesítem ezt a bejegyzést.

20171216_orchidea_1.jpg

Elkezdtük ötödik hónapunkat Koppenhágában. Nagyon dinamikusan kezdődött az új év mindkettőnknek.  Repülnek a napok. Mire észbe kaptunk, már két hét el is telt az évből. Andrisnak egy nagy projektmunkája van és ennek van több határideje januárban, én pedig visszarázódok a dán nyelvtanulásba, valamint gyártom az álláspályázatokat és töröm a fejemet a lehetőségeken.

A legfontosabb számomra az év elején az előző év értékelése és a célkitűzés az új évre. 2017 változatos, izgalmas és nagy változásokat hozó év volt számunkra. Végig gondoltam, mit sikerült az előző évben megcsinálnom, véghez vinnem és miben sikerült fejlődnöm. Továbbá meghatároztam az új évi célokat. Ezek nem fogadalmak! Azt pontosan tudjuk, rengeteg kutatás ki is mutatja, hogy az újévi fogadalmak nagy része néhány hét alatt elúszik. Nem hiszek az újévi fogadalmakban. A január elejei lelkesedés az emberek nagy részénél január végére már elpárolog, és nem mennek le  a kilók, nem sportolnak tovább, nem hagyják abba a dohányzást, és lehetne a végtelenségig sorolni a példákat.  Én az egész évre vonatkozó céljaimat írom le, és nap mint nap ezek megvalósításán dolgozom.

A legfontosabb célkitűzésem, hogy munkám legyen itt Dániában. Tudtam, hogy nehéz lesz, de bevallom, még nehezebb, mint gondoltam. Bár már írtam róla hosszasabban, ismétlésképpen a három fő hátráltató tényező:

1.) Túl magas pozícióim voltak. Ezekhez hasonló szintű állásokat még nem találtam megpályázhatónak,illetve eszembe se jutna ügyvezetői pozícióra jelentkezni, hiszen nem beszélek még annyira dánul, nem ismerem a törvényeket. Ezek nélkül pedig nem hiszem, hogy felelősségteljesen lehetne egy ilyen munkát végezni. Vagyis alacsonyabb pozíciókra pályázom, és ott sokszor nem értik, miért jelentkezem alacsonyabbra.

2.) Generalista vagyok és nem specialista. Generalista, aki az adott szakterületet általánosságban ismeri, specialista pedig, aki az, aki az adott szakmán belül az egyes részt jól ismeri, csinálja már évek óta. Nos, rá kellett jönnöm, hogy 10 logisztikai állás közül, jellemzően 8-9 specialista pozícióra vonatkozik.

3.) Külföldi vagyok, aki még csak tanul dánul, de nem tud dán nyelven dolgozni.

Hát ezeket kell megugranom. És ehhez kell még sok-sok türelem, kitartás. Bevallom, a türelmem fogy, és év végére már türelmetlen lettem. Az itteni hozzáértők viszont nyugtatnak és biztatnak, hogy 4 hónap álláskeresés Dániában semmiség és, hogy milyen nagy eredmény, hogy három állásinterjúra már behívtak. Kosként, április szülötteként a türelem nem erősségem, viszont a kitartásom az rendületlen. Úgyhogy teszem a dolgom, teszek erőfeszítéseket és próbálok kreatív megoldásokat is kitalálni. Szerencsére ötleteim mindig vannak :-)

Több olyan szakma is van, amiben sokkal könnyebb lenne a helyzetem, például, ha informatikus lennék, már rég lenne állásom és ápolónőként is könnyebb dolgom lenne. Ez utóbbi esetben alapszinten persze elvárják a dán nyelvtudást, de ezt követően sima az út. Na, de hát az ember lánya nem tudja a múltat megváltoztatni :-) Viszont a jövőnkre igenis van hatásunk  és befolyásunk.

Minden kedves Olvasómnak kívánom, hogy jó éve legyen 2018, legyenek céljai és hozza meg azt számára 2018, amit szeretne.

Hadd adjak ehhez egy kis inspirációt Carol Dweck, amerikai pszichológustól:

„Az erőfeszítés az egyik olyan dolog, ami értelmet ad az életnek. Mert azt jelenti, hogy valami fontos a számunkra; van valami, amiért hajlandóak vagyunk dolgozni. Szegényes életet él az, aki nem hajlandó értékelni dolgokat, és nem hajlandó rászánni magát arra, hogy dolgozzon rajtuk.” (Carol Dweck)

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr913570851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dohóczky Zsuzsa 2018.01.22. 11:00:09

A dagonyázás jó dolog pl. egy kellemes fürdővízben.
Újévi fogadalmat még soha nem tettem, nem is fogok, de terveim
mindig vannak, és lesznek is még 90 éves koromban is.