Margit
2018. február 11. írta: M Éva

Margit

Margit alacsony, törékeny hölgy, Filigrán, mondhatni. Élénk tekintete derűt és jókedvet sugároz. Hatvanöt lehet, gondoltam, aztán ledöbbentem, amikor mosolyogva mondta, hetvennyolc éves. Talán csak ráncai sokaságából gondolhatnám, hogy közel a nyolcvanhoz. Rakoncátlan, jókedvű ráncok ezek. Életvitele, gondolkodása sokkal fiatalabb. Margit a szomszédunk. Felettünk lakik, az ötödik emeleten.

20180205_ensz_1.jpg

Mikor tavaly szeptemberben első, lakásunkban eltöltött éjszakánk után megjött a kis furgon a motyóinkkal, és nagyban pakoltunk, az egyik forduló után Andris mondta, hogy egy hölgy, a fenti szomszédunk becsöngetett és hozott egy üveg bort, üdvözölendő az új lakókat. Meglepődésem után azonnal fogtam az egyik üveg bort, amit azért hoztam ki, hogy dánoknak ajándékozzam, és Andrissal felballagtunk hozzá az ötödikre. Margit persze tud angolul, ugye mondanom sem kell. Bemutatkoztam, mondtam, én vagyok ennek az ifjú embernek az anyukája, köszönjük szépen a bort, és fogadja tőlem szeretettel ezt az üveg magyar bort. Szabadkozott, hogy nem kellett volna. Néhány udvarias mondat után elköszöntünk.

Itt jegyzem meg, hogy kétféle bort hoztam Dániába, egy fehéret és egy vöröset, összesen 10 üveggel (már csak 2 üveg van belőle, a többit elajándékoztam már, illetve egyszer házibuliba vittem a féltve őrzött készletemből). Az egyik, a magyar Chardonnay borok közül szerintem az egyik legkiválóbb Thümmerer Chardonnay-ja mellett, nagyon szeretem, Ildi barátnőmnél ittam először: Budai Nyakas Chardonnay. A zsámbéki medencében, Tökön található ez a pincészet. Vörös borként a szekszárdi Vida Péter féle Merlot szerettem volna, de sajnos a G-Roby, ahonnan a borokat rendeltem hazaszállítással együtt, kilistázta. Szekszárdi lévén mindenféleképpen szekszárdi bort akartam kihozta, hogy tudjam róla mondani a dánoknak, ez a bor onnan való, ahonnan én. Végül Takler Ference 2015-ös évjáratú Trio borát választottam, amely Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Cabernet Franc és Pinot Noir háziasításával készült, tölgyfahordóban érlelve.

No, de térjünk vissza Margitra. Tavaly mindössze kétszer találkoztam vele a liftben, picit bemutattam neki fejlődő dán nyelvtudásomat, ahogy már ki tudtam mondani egyszerű kis mondatokat. Akkor megtudtam, hogy egész szeptemberben nem volt itthon, ugyanis Spanyolországban volt, megcsinálta az El Caminot. Mikor idén január elején visszatérünk koppenhágai lakásunkba, egy gépelt papírt találtunk az ajtónk előtt. Margit meghívója. Margit meghívta a ház összes lakóját (10 lakás van), hogy ünnepeljük meg az új évet együtt, találkozzunk, beszélgessünk. Egyértelmű volt, hogy elmegyek. Nem hagyhatom ki, hogy dánokkal beszéljek és ismerkedjek egy kicsit. Nagy örömömre a dán meghívó szövegét már megértettem.

Úgy gondoltam, sütök süteményt. Az egyik süteményem, amit Andrisnak viszonylag rendszeresen sütök, a csokis muffin. Egy  tál muffinnal a kezemben felballagtam Margithoz a megadott intervallumban. Ja, nem úgy van ám, hogy csak azt mondjuk meg, mikor kezdődik valami! A meghívóban pontosan benne volt 17.00 és 19.00 között. Hát, nem volt nagy tolongás. Összesen hárman voltunk, pont a mi emeletünk másik lakója, egy fiatal, kedves kínai hölgy ment még fel, és hármasban beszélgettünk. Jóízűen eszegették a muffinomat.

Ez a "parti" volt az áttörés a kapcsolatunkban. Dánul beszélgettünk, legalábbis próbálkoztam legjobb tudásom szerint. Margit számára kiderült, hogy az a legnagyobb kihívás számomra a nyelvtanulásban, hogy nincs kivel beszéljek dánul. Mondta, hogy ok, akkor mostantól hetente egyszer találkozunk és dánul beszélünk. Vagy sétálunk, mondta, vagy nála kávézunk,teázunk. Mivel a kínai hölgy, Xia is tud dánul, itt él már 8 éve, dán barátja van, de vele mindig angolul beszélnek, ő is örült a lehetőségnek,hogy szerény dán nyelvtudását (ami jobb, mint az enyém) aktívabbá tegye.Így alakult ki egyúttal a mi kis női beszélgető klubbunk: egy dán, egy kínai és egy magyar. Három generáció, három sors, három nagyon különböző élethelyzet. 

Azóta elég sokszor találkozunk Margittal. Hétfőn egy nagyot sétáltunk itt a kikötőben. Mesélt nekünk a kikötő, az épületek történetéről. Hihetetlen türelemmel és odafigyeléssel beszél velem, velünk. Lassan, artikulálva beszél és folyamatosan biztat, dicsér, hogy milyen szépen fejlődök. Margit egy igazi kincs. Mint ember is különleges. Jó látni és érezni az energiáit és a jókedvét. Néhány hete egy nagyot sétáltunk, akkor kettesben, a Nordhavn mellett lévő kerületében, Østerbroban. Østerbro egyébként Koppenhága 10 kerületének az egyike. Sok mindent megtudok mindig tőle, mutogat, magyaráz. Mesélt arról, hogy hol, mikor szokott fürdeni a tengerben. Bele se merek gondolni, hogy milyen hideg lehet... De bátorítólag mondja, hogy meg lehet szokni, meg egyébként is augusztusra már felmelegszik 20 fokra. Szuper!

Margit folyamatosan elfoglalt. Januárban például az egyik barátnőjével Tenerifén nyaralt. Naptárját nézve egyeztetünk jó előre, akkurátusan megmondja, mikor van egy órája. Egyébként ez tipikus dán dolog. Nagyon tervezősek. Még a családtagokkal való találkozást is jó előre beírják a naptárjukba. Az anyóshoz nem lehet csak úgy beugrani, hanem hetekkel előre meg kell mondani. Bevallom ez az előre tervezés, naptárba beírás engem csöppent sem zavar, mi több, nagyon örülök neki, mert pont ilyen vagyok.

Mikor Margit megtudta, hogy jön a modulzáró vizsgám, azonnal felajánlotta a segítségét, amit persze boldogan elfogadtam. Úgyhogy ezen a héten már kétszer tanultunk. A szóbeli vizsgán 3 témát kell előre leadnom és abból húzom azt, amiről aztán ott a vizsgán önállóan kell beszélnem 2 percig, majd ezt követően 3 percig a tanárnő kérdez, én meg válaszolok. Óriási segítség, hogy vele gyakorolhatok.

Margitot nem faggattam soha sem a magánéletéről, ahogy ő se engem. Azon elmélkedtünk Andrissal, hogy vajon bérli, vagy sajátja a lakás. Ezek a lakások, itt az elegáns Nordhavn negyedben minimum 4 millió koronába kerülnek, vagyis több, mint 160 millió Ft. Aztán egyszer magától elmesélte, hogy bérli ő is (illetve kiderült, mindenki bérlő itt). Úgy döntött, hogy mivel nincs örököse,  inkább eladja a saját lakását, aztán kikereste magának ezt a lakást, ami neki nagyon tetszett. Megvenni nem tudta volna, viszont abban a lakásban lakik, bérlőként, ahol jól érzi magát. És tényleg, ötödik emeleti lakása kiváló. Ez a legfelső emelet a házban. Egyedül van az emeleten, nincs szomszédja, és felette sincs senki. A panorámája nagyszerű. Szépen, ízlésesen berendezte lakását. Tudod, mondta nekem, minek tartsam a pénzemet téglában, inkább élvezem az életet, utazok, színházba járok, a barátaimmal és rokonaimmal találkozom. Emellett persze Margit kerékpározik és jógázik. Nyáron meg úszik a tengerben :-) Teljesen igaza van.

Tegnap este borozásra hívtam Margitot. Az utolsó előtti borom lett az áldozat, a szekszárdi Takler bor :-) Jót beszélgettünk. A nagypolitikáról és történelemről angolul, a kevésbé összetett témákról dánul. És egy kicsit gyakoroltunk a dán vizsgámra is.

Így kezd szép lassan kialakulni az első barátságom egy dánnal. Első lépés, hogy jobban megértsem ezt a kultúrát, népet és társadalmat.

takler.jpg

Foto: www.takler.com

E blogbejegyzés első képét a hét elején készítettem az ENSZ koppenhágai épületéről. Itt van velünk szemben, a kis öböl túloldalán. Egy csillag alakú épület. Gyönyörű napsütéses és csípősen hideg időnk volt a héten, a szürke, de nagyon enyhe január után. Boldogan mondta Margit is, hogy milyen jó, hogy végre hideg van, hiszen télen hidegnek kell lennie.

Utóirat: ez az írás Margit tudtával és engedélyével került fel a világhálóra.

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr2813597747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.