Miért hoztam el a gyerekemet a magyar állami oktatási rendszerből?
2018. június 26. írta: M Éva

Miért hoztam el a gyerekemet a magyar állami oktatási rendszerből?

Régi tartozásom, hogy írjak az iskoláról, ahol Andris fiam tanult a 2017/2018-as tanévben itt, Dániában.
Vége a tanévnek, kitört a nyári szünet, szóval itt az ideje :-)

Hogy összefüggésbe helyezzem az iskola ügyet, messzebbről kell indítsam a gondolatmenetet.

Onnan  kezdem, hogy szívügyem az oktatás és általában a tanulás, fejlődés. Mióta Andris fiam megszületett, 17 éve, nagyon felerősödött az oktatás iránti érdeklődésem.

iskola.gif

Beleástam magamat az alternatív pedagógiába (Waldorf, Montessori stb.), tanultam Nahalka Istvántól konstruktivista pedagógiát, vezetőknek (interim menedzseknek) összeállítottam egy képzési programot és mindeközben figyeltem, láttam, hogy a munkaerőpiacon mennyire mély, tragikus nyomot hagy a végtelenül elavult, rosszat és rossz módszerekkel tanító magyar állami oktatási rendszer. No, és persze aktív résztvevője voltam anyaként a rengeteg értelmetlenségnek. Mikor Andris fiam ötödikes lett, nem bírtam tovább, és elkeseredésemben írtam egy hosszú elemzést arról, ahogyan szülőként és egyben vezetőként látom a magyar oktatást és annak következményeit. Ülj le fiam, egyes! - bizonyítvány az iskolának című írásomat valahogy felkapta annak idején a Facebook népe, és nagy örömre sokan elolvasták. Bár 5 éve írtam, úgy gondolom, ma is aktuális.

Néhány gondolat ebből:

Mi is jellemzi a magyar általános iskolai oktatást (akár ki lehet ezt terjeszteni a középiskolára és néhány kivételtől eltekintve a felsőoktatási intézményekre is)?

  • Reménytelen küzdelmet folytat a lexikális tudás átadásával.(Minek? Képtelenség lépést tartani a tudás gyarapodásával.)
  • Kiöli a kíváncsiságot a gyerekekből.
  • A PISA kutatások siralmas eredményei után ráfeküdtek a szövegértés feladatlapokra, de sokszor ezek a feladatlapok katasztrofálisak, így igazi, érdemi javulás nem várható tőle.
  • A tudás, amit az iskola át akar adni, nem adaptív. Ha a tudás nem adaptív, akkor sem az életben, sem azon belül a munkában nem lehet használni.
  • A hibákat nézik, keresik, osztályozzák.
  • A bal agyfélteke túlzott használata, a jobb agyfélteke elsorvasztása zajlik az iskolában.
  • Kudarckerülésre nevelnek.
  • Nem építenek a gyerekek erősségeire, értékeire és nem bátorítják, támogatják azok kibontakozását.

Felső vezetőként úgy látom, iskolarendszerünk alapozza meg a  munkaerőpiacra később beérkező, meglehetősen hiányos kompetenciákkal rendelkező emberi erőforrást.

Milyenek a munkaerőpiacra érkezők és általában a munkavállalók?

  • Nem elég jó a nyelvtudásuk, ha van egyáltalán.
  • Gondolkodási, probléma megoldási képességük gyenge.
  • Nem képesek logikusan strukturálni gondolataikat.
  • Kommunikációs kompetenciák gyengék.
  • Az általuk készített írásos anyagok nem megfelelőek sem tartalom, sem szerkezet, sem pedig helyesírás tekintetében.
  • Tenni akarás, tulajdonosi szemlélet hiányzik, kevesekre jellemző.
  • Szakmai fejlődésre való igény és képesség alacsony.

 ...........................

Idáig az idézet az írásomból. Természetesen a fenti megállapítások a nagy átlagra vonatkoznak és nem mindenkire. Szerencsére vannak kivételek. Tudom, szigorú és kemény ítélet, de a mai napig fenntartom és szomorú vagyok miatta. Ez az elkeseredés és elégedetlenség jelentette számomra a kiindulópontot, hogy keressek mást a gyerekemnek. Időközben az is kiderült, hogy a fenti problémákon túl a gyerekekhez való hozzáállás vonatkozásában is egyre súlyosabb gondjaink lettek. Hatodik végére már világosság vált, hogy nincsen maradásunk az állami oktatás keretei között. És ha nem lett volna elég a saját megérzésem és álláspontom, a fiammal foglalkozó egyik szakember (nem pedagógus) így fogalmazott: " Vigye el, Éva, Andrist valahova, bárhova, egy alternatív iskolába, ahol szeretik. El az állami rendszerből."

Így is lett.

2014 májusában a Polira. Mi, akik ismerjük, és akik odajárnak, így hívjuk. A teljes, hivatalos neve Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium. Ahogy a nevéből is kitűnik, ez egy alternatív iskola, ami hetedik osztálytól viszi a gyerekeket érettségiig. Gyorsan utána érdeklődtem, kikértem pszichológus barátnőm véleményét is, és miután jó véleményeket hallottunk, jelentkeztünk. Nagy örömünkre, pedig már június volt, fel is vették Andrist.

Nagyon megszerettük ezt az iskolát. Sokaknak ajánlottam már az elmúlt években. Az alternatívságuk, nem abból áll, amit tanítanak, bár ebben is eltérnek a hagyományosan megismert tantárgyaktól, hanem abban, ahogyan  a gyerekekhez állnak. Az is szimpatikus volt, hogy felvételikor nemcsak a gyereknek, hanem nekem, szülőnek is volt egy beszélgetésem a leendő osztályfőnökökkel. Kérdezhettem, jobban megismerhettem az iskolát.

Sose felejtem el, amikor egyik szülői értekezleten így fogalmazott az iskola vezetője (nem igazgatónak hívják):
"A Poliban a gyerekek biztonságos közegben hibázhatnak."

Hálás vagyok a Polinak, hogy gyermekemben meglátták az értéket, és akkor is adtak neki esélyt, amikor ugyancsak feszegette a határokat. Először éreztem magamat úgy, hogy az iskola partnernek tekint. A Poliban azon túl,hogy másképp állnak a gyerekekhez és a szülőket partnernek tekintik, nagy örömömre találkoztam olyannal, mint csoportmunka, prezentációk készítése és drogprevenció. Ez utóbbi témában kiváló előadásokat hallgathattunk meg mi szülők is. Ebben az iskolában azt éreztem, hogy tényleg a gyerekek javát akarják és szolgálják.

Aminek még nagyon örültem, hogy a toleranciával sokat foglalkoztak. Nem azt mondom, hogy toleranciát tanítottak, szerintem tanítani ezt nem lehet, hanem arra érzékenyítették őket. Jobb lenne a magyar társadalom közérzete, ha minden iskolában foglalkoznának ezzel a nagyon fontos témával.

A Politól aztán tovább vezetett az út Michiganen át Koppenhágáig, az IB-ig, amiről a következő részben írok.

Kép: innen 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr7213898714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.