Az évforduló - első évem Dániában
2018. október 05. írta: M Éva

Az évforduló - első évem Dániában

2017. szeptember 1-én költöztünk be nordhavni lakásunkba, szereztük meg a dán CPR számunkat és kezdtük el dán életünket. Hihetetlenül gyorsan eltelt ez az év. Jó nagy közhely, de akkor is olyan, mintha ma lenne...

Az évforduló jó apropó, hogy elgondolkodjak, mit is hozott ez az első év.

Nem tudom, más EU országban történő letelepedés milyen, mennyi kihívással jár, mindenesetre, aki úgy dönt, hogy

A.) Dániában kezd új életet és

B.) tud angolul és

C.) használja az internetet,

az sok mindent elő tud készíteni, mielőtt összecsomagol és ideköltözik. Mindazonáltal az előkészítés nem tud attól megkímélni, hogy munkát kell találni, ami nagyon nehéz, lakást kell találni, ami szintén kihívás és bizony neki kell állni dánul megtanulni. Anyagi tartalékok nélkül pedig az egészet el lehet felejteni.

A külföldre költözésről nem olvastam könyveket, cikkeket, hanem  a saját "biológiai szoftveremre" támaszkodtam, a saját logikámra és alaposságomra. Ez elég jónak bizonyult és a letelepedésünk viszonylag sima landolással történt.Ha például az ember már annak utánanézett, hogy milyen a dán lakásbérleti piac és tudja, hogy sok havi bérleti díjnak megfelelő depozitot le kell tenni mielőtt megkapja az áhított lakás kulcsát, akkor erre fel lehet készülni. Lehet ezen csodálkozni, lehet felháborodni, de ezek nem segítenek. Ha Dániába akar valaki költözni, akkor ezt el kell fogadni.

Összességében az alapos előkészítésnek, valamint a dán rendszernek (= állami és szolgáltatási szféra adminisztrációjának a kidolgozottsága és ez utóbbi egyszerűsége) köszönhetőn azt kaptuk, amire számítottunk. Eget rengető meglepetésekkel nem szolgált ez az első év, ugyanakkor történtek olyan dolgok, amikre nem számítottam.

20180817orchideak.jpg

Mit hozott az első év Dániában?

Elsősorban az alapokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy új társadalomban és kultúrában el kezdjen élni az ember.

1. Emberi kapcsolatokat, barátságokat


Ezt tartom a legfontosabbnak. Az ember társas lény. Legyen valaki extrovertált vagy introvertált, szükségünk van emberi kapcsolatokra, kapcsolódásra más emberi lényekkel.

Egy év elteltével azt mondhatom, vannak barátaim, akikkel szeretjük és tiszteljük egymást és számíthatunk egymásra. Nem számoltam sohase a barátaimat. A Facebook korában az emberek sportot űznek a "barátok" gyűjtéséből. Hát én nem. Nagyon közeli, mély barátságaim száma mindig is limitált volt. Itt is vannak, akik közelebb és vannak, akik távolabb  vannak tőlem.

Sokat jelent számomra két magyar barátnőm, Gabi és Ibolya barátsága. Hálás vagyok nekik sok mindenért és én is igyekszem sok segítségüket viszonozni. A beilleszkedéshez felbecsülhetetlen értékű információkat kaptam tőlük mindig, amikor szükségem volt rá, és az augusztusi költözésemben is sokat segítettek.

A legtöbb barátom külföldi. Mi, külföldiek itt sorstársak vagyunk. Tanuljuk a nyelvet, munkát keresünk és igyekszünk eligazodni egy új világban. Hasonlóak a kihívásaink. Támogatjuk és biztatjuk egymást. Ki ebben, ki abban segít a másiknak. De egy biztos, segítünk, ahol tudunk és megosztjuk az információkat. Ez utóbbi egy ismeretlen társadalomban létkérdés. Ha valamilyen hivatalos ügyet valaki már végig csinált, megkönnyítendő a másik életét, elmondjuk egymásnak a folyamatot és a teendőket.

Csak jó tapasztalataim vannak. Jó energiákat adunk egymásnak. Nincs panaszkodás, nyavalygás, kekeckedés, viszont van minden, ami pozitív. Roppant mód élvezem ezt a nemzetközi légkört. Inspirál és új perspektívákat ad. Brazil, kínai, olasz, francia, indiai, salvadori, perui, angol, ausztrál, moldáv és orosz barátaimmal gazdagabb lett az életem. Jó érzés, hogy a fiatalabbak befogadtak, elismernek és szeretnek. A most született babák anyukáinak az anyaság terén tudok segíteni, másnak céges tanácsadást adtam, persze baráti alapon. Coach és tanácsadó identitásom hasznos segítség a barátságokban is.

No és hát barátság a dánokkal. Ez a legnehezebb, mert a dánok bár nagyon udvariasak és segítőkészek a külföldiekkel szemben, de barátságot nehezen kötnek. Ezért is különösen nagy értékű barátságom Margittal. Vannak még dán barátaim, kevesen. Margit külön kategória. Büszke vagyok barátságára, és hogy beengedett otthonába és az életébe. Persze én ugyanezt tettem vele.

2. Szakmai önismeretet

Izgalmas és tanulságos volt itt Dániában rálátnom az egész karrieremre, keresve egyúttal a szakmai identitásomat. Erre sose volt szükség otthon, korábban. Most viszont elengedhetetlen volt tisztázni ezeket magamban...

Folytatás a 2. részben.

--------------------------------

 

Utóirat: A fotón az egyik orchideám látszik. 15 virágja lett ennek a példánynak. Gyönyörűséges volt. Az orchideáim virág nélkül érkeztek meg egy éve Dániába. Az egyik decemberben hozott szép virágokat először. Aztán júniusban három is virágba borult. Nekem kicsit szimbolikus a dolog. Az orchideák is megtanultak dánul.

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr8014214807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.