Mikor lesz munkád?
2017. november 18. írta: M Éva

Mikor lesz munkád?

Itt az ideje, hogy erről is írjak. Mikor otthon a barátaim, ismerőseim megtudták, hogy Dániába megyek, sokszor kaptam biztatást munka, állás témában: "Ó, Neked nem lesz ezzel gondod." Bár aki ismer, tudja, hogy optimista vagyok, azért a dolog nem ennyire egyszerű. A legfontosabb az, hogy hiszek abban, lesz itt olyan munkám, amit szeretek és ami által fejlődök. De az odavezető út nem rövid. Hogy milyen hosszú, azt csak a végén fogom megtudni. A munkakeresés egy nagy téma. Próbálom majd több bejegyzésben a legfontosabbakat elmesélni ezzel kapcsolatban. Aztán egyszer majd könyvet is tervezek írni belőle.

jobsearch1.jpeg

Ebben a részben azzal foglalkozom, hogy melyek a nehezítő tények a tekintetben, hogy állást találjak. Az alábbiakat saját helyzetemből vezettem le, tehát hangsúlyozom, nem minden általánosítható eszmefuttatásomból.

Miért is nem egyszerű Magyarországról átevezni a dán munkaerőpiacra?

1.  Nagyon járatlan vagyok álláskeresésben

2017 előtt mindössze egyetlen egyszer, 1993-ban kerestem állást. Erre lehetek büszke (mint ahogy sokaktól hallottam), de az biztos, ez most hátrány. Nincsen ugyanis tapasztalatom ezen a téren. 1993 pedig amúgy is régen volt. Minden megváltozott azóta. Gondoljunk csak a technikákra és technológiákra! Az a időszak, a 90-es évek első fele egy különleges pillanat volt. Bejöttek a multinacionális cégek a rendszerváltás után Magyarországra (is). Akkor is úgy gondoltam, fejlődni szeretnék, és felmondtam aktuális munkahelyemen, egy magyar export-import kft-nél, nem látván ott a fejlődési lehetőséget. Egy multihoz szerettem volna menni. Külkereskedelmi Főiskolai végzettségemmel és 2 felsőfokú nyelvvizsgámmal nyerő kártyáim voltak, és rövid idő leforgása alatt találtam nekem való állásajánlatot, jelentkeztem, interjúztattak és felvettek a Kraft Jacobs Suchardhoz.

Ettől az esettől eltekintve karrierem során felkértek, levadásztak, cégen belül léptettek elő vagy a saját cégünkben dolgoztam. Első munkahelyemet pedig annak köszönhettem, hogy az "átkosban" a Külkereskedelmi Főiskola padjait koptatva ösztöndíjas voltam a Terimpex nevű külkereskedelmi vállalatnál, ahol a főiskola elvégzése után lelkes friss diplomásként kezdtem el dolgozni.

Amikor nekivágtam a dániai álláskeresési projektemnek, mosolyogtam is rajta, hányszor voltam a munkáltató - álláspályázó összeállítás másik oldalán. Milyen sokszor olvastam át önéletrajzokat, interjúztattam embereket és döntöttem kiválasztásokról! Most az élet úgy hozta, pontosabban én úgy döntöttem, hogy átkerülök a másik oldalra. Izgalmas élmény és tapasztalat!

Az a lényeg tehát, hogy az elmúlt hónapokban nulláról elkezdtem felépíteni az álláspályázással kapcsolatos tudásomat. Arról, hogy hogyan, milyen lépéseket tettem ezt, külön blogbejegyzések fognak majd szólni.

2. Másik ország

Többeknek mondtam már otthon, válaszolva arra, hogy miért nincsen még munkám, hogy nagyon fontos azt látni, hogy ez egy másik ország. Otthon, Magyarországon, mondjuk azt, az üzleti élet egy részében, leginkább a logisztikai illetve gyógyszeripari és a coach szakmában többen ismerik a nevemet, tudják ki vagyok, tudják, milyen ember és szakember vagyok, mit tettem már le idáig az asztalra. Itt viszont nem. Itt csupán egy vagyok az idegenek közül. Egy a sok százezer külföldi közül, aki nem dán és Dániában próbál munkát találni. Nagyon leegyszerűsítve és durván úgy lehetne megfogalmazni: Magyarországon vagyok valaki, itt Dániában pedig (még) senki. Ebből következik, hogy az első állást megszerezni lesz a legnehezebb. A második már sokkal könnyebb lesz.

Azt kell látni, hogy a dán munkáltató egy motivációs levél és egy kétoldalas önéletrajz alapján dönti el, kit hív be az interjúra. Ő nem ismer, nem tudja ki vagyok, milyen tapasztalataim vannak. Csak a papírt látja, az alapján dönt. Nekem kell jól és egyre jobban megfogalmaznom magamról azt, ami számára izgalmas és vonzó lehet, és bizonyítja, hogy jól el tudom látni azt a feladatot. Ha ezt jól csinálom, akkor eljuthatok oda, hogy behív interjúra. Ha behív, akkor van esélyem arra, hogy meglássa a személyiségemet is a szakmai tapasztalataimon kívül.

jobsearch2.jpg

3. Nem beszélek dánul

Ahogy ezt korábban is írtam, ez nagy hátrány. Szinte töredékére csökken így az esélyem. Ezt úgy értsétek, hogy sokkal kevesebb olyan állás van, amihez elég az angol nyelv tudása. Természetesen multinacionális vagy nagy dán cégekhez szeretnék menni dolgozni, de még az ő esetükben is sokszor elvárás a dán nyelv tudása. Sok fordult már elő, hogy találtam angol nyelvű, nekem való állást és aztán észrevettem, a dán nyelvtudást is elvárják.

Most már beleírom az önéletrajzomba, hogy elkezdtem dánul tanulni, hiszen közismert itt a munkáltatók számára is, hogy a külföldieknek hozzáférhető az évekig tartó, magas színvonalú nyelvoktatás. Fontos, hogy lássák, megvan a szándéka a pályázónak, hogy elsajátítsa a nyelvüket.

Felmerülhet, miért várják el a dán nyelvtudást. Több oka is van ennek. Először is Dániában vagyunk, tehát nem kizárható, hogy dánok lesznek a kollégáink :-) A dánoknak pedig nagyon fontos, hogy a kollégáik között normális, jó hangulat legyen. És hiába beszélnek jól és szívesen a dánok angolul, azért engedtessék meg nekik, hogy ebéd közben, a vállalati ebédlőben, hadd beszéljenek egymással dánul. Aki ebbe nem tud bekapcsolódni a nyelvtudás hiánya miatt, az nem válik a csapat részévé, és ezt el akarja kerülni a munkáltató Szerintem ez teljesen érthető és logikus. Az anyanyelvükön sokkal jobban tudsz integrálódni nemcsak a társadalomba, hanem egy munkahelyi közösségbe is.

Továbbá, ha nem is mutatsz szándékot arra, hogy el akarod sajátítani a nyelvüket, akkor a munkáltatóban felmerülhet a gyanú, talán nem is akarsz itt maradni sokáig. Lehet, hogy egy év múlva tovább állsz egy másik országba. Akkor pedig ő minek fektessen beléd, minek tanítson be, miért képezzen? Tehát a bizalom építésének egyik eszköze a dán nyelv tanulása, elsajátítása.

És végül, de nem utolsó sorban úgy vélem, csak angollal és angolul élni, létezni tartósan, hosszú távon egy másik országban (vagyis nemcsak Dániára igaz ez), egyfajta arrogancia.  Minden nép gyermekének jól esik, ha az az idegen, az a külföldi érdeklődést mutat a hazája kultúrája és hazájának a nyelve iránt. Nem pedig csak lefölözni szeretné a jó dolgokat. Ez pedig már az érzelmekről és nem a racionalitásról szól. Nem állhatom meg, hogy ne írjam le: igenis az ember irracionális lény és döntéshozatali mechanizmusunk is irracionális. Ez tudományos tény, nem magánvélemény. Ha érdekel ez az "irracionális" téma, itt olvashatod, amit írtam róla.

4. Külföldi vagyok

Ez persze kicsit összefügg az előző ponttal, de mégsem teljesen. Vegyük a Dániában élő külföldiek teljes halmazát! Azok egy része beszél dánul, a másik része tanul és beszél, a harmadik része pedig nem tanul és nem beszél. Viszont külföldiek, idegenek. Mindannyian. Megtanultam a dánoktól (álláskereső kurzusokon), hogy egy dán munkáltatóról általánosságban elmondható, ha választania kell egy dán és egy külföldi között, akik azonos tapasztalattal bírnak, akkor a dánt fogja választani. Ezen nincsen csodálkozni való. Egy dán ismeri a kultúrát, a szokásokat. Egy külföldi még évek elteltével is csak kevésbé. Történik ez akkor is, ha a nagy nemzetközi cégek még az álláshirdetéseikbe is beleírják, hogy számukra milyen fontos a sokszínűség, vagyis nemre, nemzetiségre, korra, vallásra és egyebekre vonatkozólag ők bizony nyitottak és üdvözlik a sokszínűséget a cég munkavállalóit illetően.

Vagyis az a külföldi tud egy adott állást elnyerni, aki legalább egy kompetenciát, készséget, képességet illetően jobb, mint a dán pályázók.

 jobsearch3.jpg

 5. Életkorom

Hadd fogalmazzak finoman: nem vagyok már ifjú titán. Nőknél nem beszélünk az életkorról, úgyhogy én se beszélek a sajátomról. Általános vélekedés a munkaerőpiacról, hogy bizonyos életkor felett romlanak az esélyek állás szerzésére. Persze mondhatom én, hogy az életkor előrehaladtával nemcsak a ráncok száma, hanem a bölcsesség, érettség és tapasztalat is nő, de a kérdés az, hogyan gondolkodnak erről a munkáltatók.

Azt még nem tudom, hogy Dániában ez mennyire hátrány, de mint általános megállapítást elfogadom. Két munkakereséssel foglalkozó képzésen voltam, de ezt elfelejtettem megkérdezni. Úgyhogy dán kapcsolataimat majd kifaggatom e tekintetben.

6. Betöltött pozícióim

Tudom, ez furcsán hangzik, de pont nemrég világosodtam meg, több  beszélgetés és visszajelzés után, hogy különösen utolsó, vezérigazgatói állásom inkább hátrány, mint előny. Miért? Mert nehezen hihető, hogy aki korábban első számú vezető volt és egy céget irányított, az boldog lehet alacsonyabb pozícióban. Márpedig én teljesen boldog lennék egy olyan menedzseri állással, ahol még beosztottam sincsen. Mivel nem vagyok hatalommániás, ez tényleg nem szempont számomra. Az a lényeg, hogy értsek ahhoz, amit csinálok és szeressem azt, valamint fejlődjek benne és általa.

Csakhogy ezt hogyan tudom elhitetni egy dán munkáltatóval? Ez a kihívás :-) 

A fentiekben a teljesség igénye nélkül összeszedtem a nehezítő tényeket és körülményeket. Még azt is tegyük hozzá, hogy amikor Magyarországról pályáztam, akkor az is hátrány volt, hogy magyar lakcímet ás magyar telefonszámot írtam be. Dán tanácsadóm akkor azt mondta, sokkal jobbak lesznek az esélyeim, ha már itt leszek. Nos, ezt a dolgot legalább már kipipáltam és egyébként igaza is volt.

A következő részben az álláskeresésemet és találásomat segítő tényezőkről fogok írni.

Fotók forrása: pexels.com

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr5813300227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása