Az előző bejegyzésben arról írtam, melyek a nehezítő körülmények a tekintetben, hogy munkát találjak. De olyan nincs, hogy csak negatív dolgok legyenek, úgyhogy összeszedtem - saját magamnak is - a támogató erőket és tényezőket.

Ezt a bejegyzést három saját fotóval színesítem. Az elsőt tegnap fotóztam hazafelé a nyelviskolából. Több helyen láttam, hogy a dánok felállították a karácsonyfát. Lehet, hogy ez a szabály: a karácsonyfát december 1-én kell felállítani. A nyelviskolánkban és a Rosenborg kastély parkjában is ez történt. A másik két képet a belvárosban készítettem a The Round Tower-ről, ami Koppenhága egyik nevezetessége. Nagyon megtetszett a torony zömöksége, ahogy tornyosodik a házak fölé. A 17. századi toronyról azt érdemes tudni, hogy Európa legrégebbi működő csillagvizsgálója található benne. 

1. Karrierem

Amennyire jelenleg inkább hátrányként élem meg vezetői pozícióimat és azt, hogy többféle dolgot csináltam (dolgoztam külkereskedőként, logisztikai szakemberként, tanácsadóként, interim menedzserként, coachként és cégvezetőként), összességében mégiscsak egy sikeres pályafutást mutat be az önéletrajzom, tehát, aki olvassa azt, vélhetően csak beleképzeli azokat a kompetenciákat, és remélhetőleg el is hiszi, amelyekkel ezt a szakmai életutat és pozíciókat el lehetett érni.

2. A dán munkaerőpiac

Hogy ismert retorikai fordulattal éljek, dübörög a dán gazdaság (ez tényleg). A mentorom (róla mindjárt bővebben) is megerősítette, hogy sok állás lehetőség van, mert most felfelé ívelő szakaszban van a gazdasági fejlődés itt.
Dániában szükség van a külföldiek munkavállalására. Nyilván ez szakmánként változó, de általánosságban elmondható, hogy van helye a bevándorlóknak a munkaerőpiacon.

3. A dán állam támogatása

A külföldi számára felfoghatatlan módon támogatja a dán állam és az egyes önkormányzatokat is (esetemben a koppenhágai önkormányzat) az ideérkező különféle népek állástalálását. Sokféle képzéssel, tanfolyammal és egyéb programokkal segítik eligazodni a külföldieket. Persze ehhez kell azért alapvető angol nyelvtudás. Nyilván, ha valaki tud már dánul, az parádés, akkor neki egyszerűbb, viszont a többség miatt a képzések angolul vannak.
Miért is csinálják ezt a dánok, pontosabban a dán állam? A válasz nagyon egyszerű: minél hamarabb kezdje el fizetni az adót a dán államnak az az kedves bevándorló.

A külföldiek számára létrehoztak egy olyan szervezetet, aminek az a neve: Work In Denmark  Magyarul Munka Dániában. Akit érdekel, megnézheti, milyen sokoldalúan tájékoztatják az érdeklődőt a munkalehetőségektől kezdve a költözésig, arról, hogy milyen élni Dániában, valamint az általuk nyújtott szolgáltatásokról. Még valamikor februárban találtam rá a honlapjukra és rengeteg hasznos információval gazdagodtam. 

Ez a szervezet rendszeresen tart rövid képzéseket munkakeresés témában, hogyan kell állást pályázni Dániában, mik a szokások és elvárások. Márciusban pont itt voltam, amikor részt tudtam venni az egyik ilyen képzésükön Aarhusban. Finoman szólva is frenetikus hatással volt rám, ami csak részben magyarázható álláskeresési tapasztalatlanságommal. Nagy hatást gyakorolt rám, hogy az állami tisztviselő milyen  professzionálisan, lelkiismeretesen okított minket. Ezután teljesen újraírtam az önéletrajzomat.
A képzést tartó hölgy azt is felajánlotta, hogy szívesen segít mindenkinek, aki ott volt a programon. A segítség arra vonatkozik, amire egyénileg szükségünk van. Van, akinek pályázatírásban, van akinek önéletrajz írásban, de felajánlotta a segítségét interjúra való felkészítésben is. Mindezt ingyen! Többször is igénybe vettem szolgálatait, amikor az első pályázataimat írtam. Rengeteget tanultam tőle. Nagy segítség volt.

Aztán mikor már itt voltam, rátaláltam a First Job Copenhagen szervezetre (magyarul Első Munka Koppenhága vagy Koppenhágában), mely a Koppenhágába érkező külföldiek álláshoz jutását hivatott támogatni szintén képzéssel, programokkal és egyéni tanácsadással. Hasonlóképpen az előzőhöz ingyenes szolgáltatásokat nyújtanak a külföldiek számára. Jelentkeztem az általuk szervezett képzésre is. Egy héten át minden nap 2-3 napot okítottak minket. Míg az elő kurzus néhány órás volt, ez utóbbinál sokkal több részletbe bele tudtunk menni, amiért sikerült tovább mélyítenem a tudásomat. Ráadásul kicsit kapcsolatot is lehetett építeni. Több ott megismert "sorstárssal" tartjuk a kapcsolatot, segítjük egymást, osztunk meg egymással hasznos információkat. Természetes, hogy a külföldiek között van egy kis összekacsintás, hiszen hasonló cipőben járunk. Mivel különböző képzettségű, szakmájú, tapasztalatú és korú emberekről van szó, nem érzékeljük egymást versenytársnak, inkább, ahogy előbb említettem, próbálunk a másiknak segíteni. Idáig csak jó tapasztalatom van e téren is: ma én segítek neked, holnap ő segít nekem. Nem biztos, hogy pont attól az embertől, de valakitől visszaáramlik a segítség.

Aztán rábukkantam egy olyan lehetőségre, amit Copenhagen Host Programnak hívnak. Ezen belül lehet választani hogy 6 hónapig Career Hostot vagy Culture Hostot szeretne az ember. Az előbbi a karriert vagyis jellemzően munkavállalást segíti, míg a második a kulturális integrálódást.

Én az előbbit választottam. Leginkább karrier mentornak nevezném ezt a támogató személyt. Ami nagyon fontos, hogy igyekeznek úgy megtalálni a mentort, hogy az iparági és a szakmai háttere megegyezzen az álláskeresőével. Ugye mondanom sem kell, hogy ez is egy ingyenes szolgáltatás? :-) Aki a Host szerepre vállalkozik, ő is ingyenesen végzi ezt a munkát. Tapasztalatom szerint Magyarországon nincsen nagy hagyománya az önkéntes munkának (pénzt inkább ad az emberek egy része), ezért valószínűleg a mi magyar kultúránkból nézve kevésbé érthető, hogy jellemzően értelmiségi emberek, miért áldoznak a saját idejükből arra, hogy egy külföldi karrier ügyeivel foglalkozzanak. Itt nagy hagyománya van az önkéntes munkának.

Hosszú kérdőívet kellett kitölteni, részt kellett venni egy rövid képzésen és a szabályokat, kereteket el kellett fogadni ahhoz, hogy a programban részt vehessek. Ezt követően pillanatok alatt "kiutalták" nekem a Hostomat. Hivatalosan azt ígérik, hogy 2 hónapon belül megtalálják, viszont nekem szerencsém volt, 24 órán belül értesítést kaptam. A Hostom az egyik nagy, egészségügyi termékeket gyártó dán cég logisztikai területén dolgozó, vezető beosztású menedzsere. Így félszavakból értjük egymást :-)

A Host nem tanácsot ad és nem is azért van, hogy állást ajánljon fel nekem - mint ahogy azt többen tévesen feltételezték. Mindig azzal a témával foglalkozunk, amit én szeretnék. Idáig háromszor volt megbeszélésünk, de közben is egyeztetünk telefonon, emailen, ha éppen az álláskeresési folyamatom megkívánja. Sok érdekes felfedezést tettem Dan által a saját szakmai múltamra és az életutamra vonatkozólag.  Egy külső szemlélő, különösen, akinek van szeme hozzá és akar is segíteni, számos hasznos felfedezésre tud rávezetni. Nagyon értékes számomra a Dannal folytatott közös munkánk, mert ő pont abban tud segíteni menedzseri és iparági, szakmai tapasztalata miatt, amiben a képzéseken nem tudnak. Hiszen ez utóbbiak általánosak, értelemszerűen nem lehetnek testre szabottak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Dan jelenleg a legfontosabb szellemi partnerem az állás keresési folyamatomban.

4. Szakszervezet

Miközben Magyarországon a szakszervezet szó értéktelen, kiüresedett és csak mosolygunk rajta, a dánoknál fontos és értelemmel telik meg. Ezt a felfedezést még a tavasszal otthonról megtettem, így nyáron fogtam magamat, megkerestem a szakmámnak megfelelő szakszervezetet (ugyanis rengeteg van Dániában, talán túl sok is, szakmánként, iparáganként specializálódva), besétáltam hozzájuk egy szép napsütése júliusi napon, mikor éppen két napra Koppenhágában voltam a lakásügyet intézni, és beléptem a DJOEF nevű szakszervezetbe. Érdekes élmény volt, hogy ezt magyar állampolgárként minden akadékoskodás és sok papír kitöltése nélkül el lehetett intézni. Ez a szakszervezet a közgazdász, jogász végzettségű, tudományos pályán dolgozó munkavállalók érdekeit képviseli és 91.000 fős tagsággal rendelkezik.

Miért jó szakszervezeti tagnak lenni? Azért mert ténylegesen támogatják a munkavállalók érdekeit. És ez igaz a munkanélküliség szakaszára is, meg akkor is, amikor a munkaszerződést kell átnézni, illetve karrierváltáskor is.
Ha kell, átnézik az önéletrajzot és a motivációs levelet, személyes tanácsadással is szolgálnak, és sok-sok képzésük, valamint kapcsolatépítést szolgáló rendezvényük van. A tagsági díj fejében (ami munkanélküli esetében korrekt módon alacsonyabb, mint amikor állásban vagy) mindezek a rendezvények és tanácsadási szolgáltatások díjmentesek.

Az már csak hab a tortán, hogy logisztikailag kiváló helyen találhatóak. Mindössze 2 vonat (S-tog) megállóra lakhelyünktől és félúton a nyelviskola felé. Többször beugrok oda, ugyanis egy kis irodát is üzemeltetnek a tagok számára, ahol internetet, nyomtatási lehetőséget biztosítanak, kávéval és egyebekkel. Úgyhogy az éppen állásnélküli tag itt mint egy kis irodában tud dolgozgatni, ami pszichésen is jót tesz.

5. Saját magam

Végül magamat is bele kell tennem ebbe a felsorolásba, hiszen a nap végén mind a hátráltató, mind a segítő tényezők és körülmények közepette nekem kell cselekednem, nekem kell döntenem. Az én felelősségem, hogy a sok hasznos eszközzel, lehetőséggel hogyan élek, melyiket és mikor használom.
A saját személyiségem, tapasztalatom, képességeim és tulajdonságaim alapján járom ezt a rögös utat. Nem kényszerből, hanem saját akaratból. És ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Bízom benne, hogy kitartásom, optimizmusom és kreativitásom meg fogja  hozni a sikert. Tudom, sokan drukkolnak nekem a barátaim és ismerőseim közül, amit ezúton is köszönök szépen.

Biztató jelek már vannak, mert október végén és november elején két nagy dán céghez behívtak interjúra, amit azért tartok nagyon jó eredménynek, mert mióta itt vagyok nagyon kevés pályázatot nyújtottam be. Ennek csupán az az oka, hogy nem volt több hozzám passzoló álláskiírás. Márpedig nekem az az alapelvem, hogy csak olyan állást pályázok meg, ami testhez álló, amiről tudom, hogy meg tudnám csinálni a tapasztalataim és a kompetenciáim alapján, illetve amit örömmel és boldogan tudnék csinálni.

Szóval a néhány beadott pályázatból a két interjúbehívás magas sikerarányt jelent, aminek azért örültem különösen, mert ez visszajelzés arra, hogy egyre jobban tudom írni a pályázatokat, jól tudom kifejezni azt, hogy ki vagyok és hogyan tudnék értéket teremteni annak a vállalatnak abban az adott pozícióban.

Decemberben nagy csodák nem várhatóak állás ügyben, hiszen már nagyon hangolódik Dánia a karácsonyra. Mindenesetre a hátralévő 3 hétben ugyanúgy keresem a nekem való állásokat, pályázok, ha van, mit,  építem a kapcsolataimat és dolgozom, Dannel, illetve részt veszek programokon, melyek hasznos adalékot adhatnak a sikeres pályázásokhoz.