Miután csillapíthatatlan étvágyú kamasz fiamnak elkészítettem egy jó nagy adag kolbászos rakott krumplit, magamnak pedig a lestyános csorbát csirkegombócokkal, Ibolya barátnőmmel sétára indultunk a napsütéses szombati reggelen. Jól felöltöztünk, hogy a mínusz 1-2 fok  ne zavarja meg a jóérzésünket. Íme a képes beszámoló.

A dán letelepedésben most már eljutottam oda, hogy szeretnék és tudok is időt szánni arra, hogy minél többet lássak és megismerjek Koppenhágából. Ezért szerettem volna végre más útvonalon, lakásunktól a tengerparton át a belvárosba és vissza gyalogolni. A telefonom mérése alapján 12 kilométert tettem meg. Mivel közben a Strøgeten (Koppenhága sétáló utcája) található Illum nevű áruház tetőteraszán leültünk kávézni és beszélgetni, nem tűnt fel a megtett távolság.

Christianshavn felé vezető hídról visszafelé nézve:

Szintén erről a hídról, és már látszik a híres Nyhavn vége:

A koppenhágai Opera épülete, még mindig a hídról:

És még mindig a hídról, visszafelé a város felé a látvány:

A Kogens Nytorvnál található francia nagykövetség épületén Henrik hercegre emlékeznek a franciák:

Nyhavn, a turisták által kedvelt rész különösen ilyen gyönyörű időben zsúfolt:

Itt már visszaértem Nordhavnbe, ahol lakunk. Nem messze tőlünk indulnak a nagy hajó Norvégiába.

Egy ilyen óriás hátulról:

Oldalról:

És egy kicsit messzebbről, az útról:

Margit egyébként pont ezzel a hajóval ment Oslóba síelni. Kevesebb, mint egy nap alatt odaér ez a lomhának tűnő hajó. Egy kicsit csodálkozva nézhettem Margitra, mikor pénteken közölte, hogy megy síelni. De hát az utcán is eltörhetem a lábamat - mondta. És persze, igaza van. Egy hetet tölt a testvérével és sógornőjével a norvég fővárosban, ahol sokkal több hó van, mint nálunk, Dániában. Itt pontosan egy csepp sincs most se, és egész télen - idáig - nem esett említésre méltó mennyiség. Párszor fordult elő nagyon gyenge hószálíngózás.