Arra gondoltam, a hazatérés élményének a dokumentálása megér egy misét, azaz egy blogbejegyzést. Ha szeret valaki abban az országban élni, ahova kiköltözött, mint ahogy én szeretek Dániában, és e blog rendszeres olvasói ezt pontosan tudják, akkor a hazatérés élménye egyáltalán nem egy egyértelműen pozitív élmény.

Mikor tavaly eldöntöttem, hogy a családi okok és egészségügyi problémám ( a félreértések elkerülése miatt mondom, hogy magyar fogorvosi műhiba okozta súlyos probléma, nem pedig a dán egészségügy hiányossága az ok) miatt visszaköltözök Magyarországra, tudtam, hazatérni a hazámba több szempontból negatív változás lesz számomra. Sajnos ebben nem is tévedtem.

Az alábbiakban arra próbálok választ adni, milyennek látom Magyarországot a külföldön töltött évek után. Van-e változás? Milyen irányú ez a változás?

Møns Klint, forrás: itt

Mi jó itthon, illetve miért jó újra itthon lenni?

Természetesen nagyon örülök, hogy kis számú családtagjaimmal sokkal gyakrabban találkozok. Ami a barátaimat illeti, be kell látnom, hogy nem találkozom velük gyakrabban, mint amikor Dániában éltem, mindazonáltal szerencsére egy kicsit azért intenzívebb a kapcsolatom velük itthon. Azt vettem észre, hogy a kapcsolattartás fejben dől el. Ugyanazokon a kommunikációs csatornákon lehet beszélni, illetve a kapcsolatot tartani barátainkkal, ismerőseinkkel, mint itthon, mégis, ha fizikailag közelebb vagyunk egymáshoz, akkor gyakrabban küldünk üzenetet a barátainknak. A földrajzi távolság valahogy szeparálja az embereket.

Ezenkívül jó, hogy tudok újra piacra menni, és tudok csirkemájat és kacsamájat venni és enni. Dániában se piac, mint olyan nincsen, se frissen csirkemáj, kacsamáj. Pontosabban van egy piac Koppenhágában, de se választékban, se árban nem hasonlítható a magyar piacokhoz. Ezt inkább olyan gasztronómiai helynek mondanám. A magyar piacnak köszönhetően jó, hogy tudok újra friss csirkéből húslevest főzni vagy csirkemájat sütni, ha éppen ahhoz szottyan kedvem.

Más nem jut eszembe.

 Skagen, ahol a Balti-tenger találkozik az Északi-tengerrel, forrás itt
 

Milyen pozitív változások vannak itthon?

Nagy örömmel látom, hogy a két év alatt sokkal több kerékpáros és kerékpárút lett Budapesten.

Szintén jó érzés, hogy sokkal több, különösen fiatalt (30-asok) látok, akiknek fontos a fenntarthatóság, a klíma- és környezetvédelem. És nemcsak, hogy fontos, de eszerint is élnek, döntenek fogyasztásukról.

A hivatalos ügyek intézésénél egy kis elmozdulást látok a 21. századi technológiák és módszerek használata irányába.

Több bolthálózat választékában lényegesen emelkedett a bio és környezetbarát termékek aránya és választéka. Külön ki kell emelnem a DM-et, ahol sok környezetbarát tisztítószert, mosószert lehet már beszerezni, és ahol nagy örömömre megtaláltam azt az öko mosótojást, amit Dániában fedeztem fel és azóta is használok. Mostanában ismertem meg a Mosómami weboldalát, amely kiváló példa a hazai alternatívára.

    Nørreport Station, Koppenhága, forrás: itt

Mi hiányzik Dániához képest itthon?

1. Először is a jó levegő. Mivel Budapesten élek itthon, nagyon mellbevágó a dániai jó levegő után a sokkal rosszabb minőségű fővárosi levegő.

2. A tenger.

3. A társadalmi szolidaritás. Ezzel nem azt mondom, hogy itthon egyáltalán nincs, de a mértéke jelentősen nagyobb a dánok javára.

4. A másság elfogadása, a nyitottság, a tolerancia lényegesen nagyobb Dániában.

5. A digitalizáció mértéke itthon sajnos nyomokban sincs a dániaihoz képest. Ott egyszerűen úgy vannak kitalálva az ügyintézések, a szolgáltatások, hogy személyes jelenlét ne kelljen hozzá. Mindent informatikailag úgy lefejlesztenek, hogy az internet segítségével néhány kattintással meg tudjad rendelni vagy el tudjad intézni azt a bizonyos dolgot.

6. Az egyszerűség. Oly sok minden annyira kiválóan le van egyszerűsítve, hogy azt öröm látni Dániában. Az egyszerűség mint vezérlőelv sokszor furcsának tűnik egy külföldinek, meg a következménye talán némelykor igazságtalannak, de ha jobban belegondol az ember, akkor rájön, hogy összességében az egyszerűség, az egyszerűsítés gazdaságosabb és olcsóbb.

7. Dániában a fenntarthatóság, klímavédelem és környezetvédelem sokkal erősebb értékek az egyén szintjén, a kultúrában, össztársadalmi szinten és a politikában is. Nemcsak beszélnek róla, hanem eszerint is élnek. Nagyon sok dán fiatalt ismertem meg, akik azért lettek vegetáriánusok, hogy ezzel is hozzájáruljanak a klímavédelemhez.  Itthon, az előző pontban említett fejlődés ellenére, sajnos összességében komoly elmaradás látszik. Politikai oldalról pedig a példamutatás, a szándék és elkötelezettség nulla. Íme egy hosszabb elemezés arról, hogyan verte szét az Orbán - rendszer a természetvédelmet Magyarországon.

8. Nagyon hiányzik a nem panaszkodás kultúrája.

9. Az a nyugalom, békesség és mosoly, ami a mindennapokat pl. a tömegközlekedési eszközökön átjárja.

10. Az egészségtudatosság. Mindezt úgy teszik a dánok, hogy se nem szentek, se nem mártírok. Igenis, szeretik az életet. Szeretnek enni, inni, szórakozni, de mindeközben nem feledkeznek meg a mindennapok normális táplálkozásáról és a rendszeres sportolásról, mozgásról. Az alábbi grafikon elég beszédesen mutatja, hogy hol állnak a dánok, és hol állunk, mi, magyarok.

                            Az elhízott felnőtt lakosság aránya az európai országokban

       Forrás: portfolio.hu

Van-e konklúzió?

Dániában nem jártam postára (alig található posta fiók egyébként is, mert úgy működik az ország, hogy nincs rá szükség), itthon állandóan. Hol ez jön tértivevénnyel, hol az. Nem mindenütt fogadják el az emailt, amiért kénytelen vagyok én is levelet feladni. Mindezekkel összefüggésben ott nem, vagy alig kellett papírt használnom és nyomtatnom, itthon ismét újra kell. Itthon hivatalos ügyintézéseknél pl. bankokban ömlenek a papírok. Kinyomtatás, aláírás, pecsét. Nem tudunk ettől elszakadni. Természetesen ettől nem dől össze a világ, de mutatja a működésbeli különbségeket, és ezáltal utal a hatékonyságra, az erőforrásokkal való gazdálkodásra és a fenntarthatóságra is.

Dániában mindkét lakásbérleti szerződésemet úgy írtam alá, hogy:

- nem kellettek hozzá a felek személyesek

- a kauciót (ott depozit) átutaltam, nem pedig készpénzeztem (ez utóbbit szívből utálom)

- elektronikusan íródtak alá, digitális volt a hivatalos aláírt szerződés, nem postázott senki eredeti szerződést

- a szerződések egyeztetése végtelenül gyors volt, standard nyomtatvány alapján készült (nem pedig innen töltöm le, onnan töltöm le, vagy ügyvéd írja, és napokig egyezkedünk, mint itthoni tapasztalataim mutatják)

El kell ahhoz menni, hogy kitisztuljon az ember látása a saját hazájával kapcsolatban. Egy olyan hasonlat jutott eszembe, hogy hazatérve úgy éreztem, mintha egy szemműtétet hajtottak volna végre rajtam. Sokkal jobban látok. Dánia előtt azt hittem, ismerem a magyar társadalom problémáit, a szokásokat, a hiányosságokat stb. Tévedtem. Dánia sok mindenre ráébresztett, és segített abban, hogy sokkal pontosabban meg tudjam fogalmazni azokat a jelenségeket, dolgokat, amelyek nagyon fájóak persze, hiszen szeretem a hazámat. De abban is biztos vagyok, világosan, jól kell látni a saját hazánk hiányosságait ahhoz, hogy tudjunk rajta változtatni, vagy legalábbis megpróbáljuk azt.

Dániában fogalmaztam meg magamnak és dán barátaimnak is, hogy a hazaszeretetet el kell választani a regnáló politikai rendszerről alkotott véleményünktől. Igen, szeretem Magyarországot. Büszke vagyok sok mindenre, amit mi, magyarok az évszázadok során megteremtettünk, alkottunk, és pont azért, mert szeretem, szomorú vagyok Magyarország mai állapotát elnézve. Szomorú vagyok, mert azon túl, amit fent felsoroltam Dánia javára, ami hiányzik itthon, kis hazánk lakói megosztottak. A korrupció átjárja a társadalom szöveteit. Hogy mennyire, sajnos sokan észre sem veszik. A feudális hűbéri rendszert üzemeltető NER pedig nap mint nap egyre mélyebbre taszítja az országot morálisan. Itthon oly messze vagyunk Európától...