Megtanultam, meg kell állni időnként, hogy mérleget vonjunk. Az emberi természet olyan, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy csak rohanunk, és az előttünk álló feladatokra koncentrálunk. Pedig fontos végig nézni egy időszakot és értékelni azt. A coach munkámban is szoktam ezt alkalmazni. Mivel én is bele tudok esni ebbe a csapdába, tudatosan "megálltam", és értékeltem magamnak is, és Andrissal együtt is a szeptember hónapot. Egy ilyen, külföldre települünk projektnél különösen fontos az első egy hónap, hiszen ekkor a legnagyobb az esély a kellemetlenségekre, nehézségekre és az ezek okozta frusztráltságra.

Ezt a bejegyzést Andris által készített fotókkal színesítem. A nordhavn-i vonatállomásról, ahonnan mindketten indulunk reggelente, ezt látjuk. Különösen napsütéses reggeleken szeretek az elém táruló tenger és a szélmalmok látványában gyönyörködni.

Mit hozott az első hónap, aminek örülünk?

1. Terv szerinti időpontban átvettük a lakásunkat. Rendben megérkezett a holmijainkat szállító autó és becuccoltunk mindent a lakásba.

2. Megvettük a hiányzó, legfontosabb bútorokat. Andris mindent összeszerelt. És minden  tárgyunkat elpakoltunk. A dolgok a helyükre kerültek. Nem biztos, hogy a végső helyükre, hiszen most van a teszt időszak.

3. Mindkettőnknek elintéztük, megvettük a közlekedési bérletet. Andrisnak bérlete van. A felnőttnek "rejsekort", ami nem bérlet, hanem egy pénzzel feltöltött kártya, amiből levonódik minden út alkalmából annak az útszakasznak a díja. Ez nagyon furcsa, még sokáig szoknom kell. A közlekedésről is külön tervezek egy blogbejegyzést.

4. Megkaptuk a híres, nevezetes CPR számot, és aztán nagyon gyorsan, 10 nap alatt megkaptuk az egészségbiztosítási kártyánkat. Ezzel rengeteg kapu "kinyílt" előttünk és a különböző típusú ügyintézések ezáltal flottul zajlanak. Itt Dániában hihetetlenül lehet érzékelni és nagyon jó érzés Európai Uniós tagállamból származónak lenni. Szinte a dán állampolgársággal ér fel EU állampolgárnak lenni. (bele se merek gondolni, ha ez egy nap megváltozna...)

5. Andris rendben elkezdte az iskolát. Megszokta már a közlekedési útvonalat. Úgy gondolom, beilleszkedett. Szimpatikusak az osztálytársak és a tanárok. Én is voltam már bent. Találkoztam a mentor tanárával. Kezdjük megszokni és rendszeresen használni az iskola ManageBac nevű elektronikus nyomon követési és értesítési rendszerét, ami nagyon professzionális. Egy felületen elérhető minden információ, beleértve a részletes tantárgyi óramenetet, tananyagot, az osztályzatokat (itt említem meg, hogy 1-től 8-ig vannak a dán érdemjegyek), a tanárok gyerekeknek és szülőknek szóló üzenetei stb. Andris kiismerte már magát a tantárgyakon. Felvette a fonalat, hiszen ő jó két héttel később csatlakozott be, mint az iskolakezdés. 

6. Megkötöttem a bankszámla szerződésemet a Danske Banknál. Megkaptam a Mastercardomat. Elkezdtem használni. Megtanultam a bank internetes felületét, és azt is beüzemeltem már. Tudok onnan utalni.

7. A kapcsolattartás és az információk elérése szempontjából létfontosságú az internet és a telefonok üzemképessége. Andrisnak marad a magyar száma, nekem a magyar mellé van egy dán telefonszámom is. Az első hetekben az internet szűkössége több nehézséget is okozott, de aztán szept.20-ra minden megoldódott, és sikerült beüzemelnünk az itthoni internetünket, mely "táplálja" a két laptopunkat és a három telefonunkat. A legtöbb kommunikációnk internet alapú. Andrissal egymással csak Skype-on beszélünk, nagyszülőkkel hasonlóképpen és több barátommal Skype-on vagy Viberen kommunikálunk. Hálás vagyok ezekért a csodás technikai vívmányokért. Ezúton szeretném jelezni, hogy az e-mailekre lassan válaszolok, mert nem fér bele az időbe az "új élet" beüzemelése, a napi sok órás dán tanulás és álláskeresés mellett. Ezt a blogot tekintem a rólunk szóló hírek fő forrásának.

8. Kiismertem magamat a háztartási gépeinken. A mosógépből ömlött a hab elsőre, aztán úgy döntött, békét köt velem.Megbarátkoztam a mosogatógéppel, a sütővel és tűzhellyel is. A sütő hasonlít leginkább az otthonira és a tűzhely okozza a legnagyobb kihívást. Csókoltatom azt, aki kitalálta az indukciós tűzhelyet... A légelszívó semmit sem ér.

9. Az élelmiszer boltok és drogériák lehetőségeit nagy vonalakban felmértük (nagyon hiányzik a DM). Tudjuk, mi hol kapható. Több minden nincsen itt, pontosabban én nem tudom, hogy lehet-e valahol kapni. Tanulgatjuk, na jó, leginkább én a legfontosabb élelmiszerek nevét dánul és próbálom megszokni, hogy nem vehetek két almát, csak az előre lecsomagolt mennyiséget. Tesztelgetjük, mi ízlik, mi nem. Szerencsére megtaláltam a friss koriandert, a számomra oly fontos rizstejet és kókusztejet (merthogy tehéntejet nem fogyasztok).

10. Elkezdtem ismerkedni emberekkel és építem a kapcsolati hálómat, ami nélkül most már eléggé biztosan látom, kicsi esélye van annak, hogy állásom legyen. Voltam többször benn a szakszervezetnél, amelynek a tagja vagyok. Merthogy itt, kérem, komolyan veszik a szakszervezetet és profi módon csinálják. Még a nyáron beléptem a nekem valóba. Adtak már karrier tanácsot és több rendezvényükön is részt vettem. Ezeken egyrészt tanulok, hallok valamit, másrészt  megismerkedek emberekkel.

11. Végül, de nem utolsó sorban, utánajártam a nyelvtanulási lehetőségeknek, beiratkoztam a nekem való nyelviskolába. Átlátom az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, és szeptember 26-án elkezdtem intenzív dán kurzusra járni. Szeretem, tetszik. Kezdjük megismerni egymást az osztálytársakkal. Tudunk információt cserélni, tanulunk egymástól ezt-azt. Például az indiai fiúnak mondtam, hogy Andrissal nagyon szeretjük az indiai ételeket és tanítson meg legyen szíves néhány étel elkészítésére. Nagyon szívesen megteszi, mondta, és lehet, hogy majd csinálunk egy főzős alkalmat, amikor konkrétan meg is tanítja. Már össze is írta nekem a fűszereket,amiket be kell szereznem. A francia lánynak munkakereséssel kapcsolatosan  adtam hasznos információt. Ő pedig dán szótár ügyben segített. Szóval barátkozunk és segítjük egymást.

Így néz ki a teljesség igénye nélkül az első hónap. Ja, és kezdjük megszokni a tenger látványát, a nagy hajókat (lásd fenti kép), a hajók dudahangját és a sirályok vijjogását.

Nagyon elégedett vagyok az első hónappal. Sok minden vissza van még, de az alapok működnek. Nyilván a legfontosabb, hogy állásom legyen és egyre jobban tudjak dánul. Ezen dolgozom egész nap, amikor éppen nem a háztartással, vásárlással és gyermekem nem kis étvágyának csillapításával foglalkozom.

Ahogy korábban írtam, mindketten kikerültünk a komfortzónánkból. Történik ez a saját szabad akaratunkból. Minden napra jutnak kihívások. Birkózunk az új dolgokkal. Az esetek nagy részében élvezzük. Persze vannak nehezebb pillanatok is, de szerencsére ebből van kevesebb.

Bízunk a további jó folytatásban. Amit hangsúlyozni szeretnék, hogy Dánia fantasztikus módon támogatja az ideérkezőket, különösen, ha az illető dolgozni vagy tanulni akar. Ez nagy mértékben segítette a mi első hónapunkat is. Természetesen mindezt mi EU állampolgárként tapasztaljuk meg. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni.