Először is kezdjük azzal, hogy megünneplik. Tudomásom szerint minden munkahelyen, vagyis ez egy általános dán szokás. Magyarországon a  születésnap inkább családi és baráti ünneplés tárgyát képezi. Talán kisebb munkahelyi közösségekben meg szoktuk ünnepelni. Itt viszont a névnapozás nem zajlik egyáltalán.

Dániában az ember életkora egyike az első kérdéseknek, amit feltesznek az embernek ismerkedéskor. Emlékszem, az itt tartózkodásom legelején elmentem egy kórusba énekelni, mivel egy kedves magyar hölgy meghívott, mondván, hogy az is egy jó lehetőség kapcsolatokat építeni. A kórustagokkal való találkozáskor a bemutatkozás utáni első kérdés az volt, hogy "És hány éves vagy?" Egy nőnek Magyarországon bizonyos kor utána ezt a kérdést nem teszik fel. Nos, én már abban a korban vagyok, hogy jobban szeretném, ha nem tennék fel.  Meg egyébként is, a mi kultúránkból nézve elég furcsa,hogy itt erre azonnal rákérdeznek. Azt még nem sikerült megfejtenem, miért is számít ez. Az is kiderült, a többi külföldinek is feltűnik ez a jelenség. A nyelviskolában is kitárgyaltuk, hogy mi, külföldiek ezt azért egy kicsit udvariatlanságnak tartjuk.

Másrészt az ember kora azonnal látható és ismertté válik minden hivatalos ügyintézéskor, ugyanis a társadalombiztosítási szám első hat jegye a születés napja, hónapja és éve. Ha az áramszolgáltatónál szerződést akarsz kötni, akkor is kell ez a szám (CPR szám). Tehát ezt meg kell szokni. Nyilván ők meg azt nem értik, hogy másoknak ez miért is ügy. Ekkor születtél, ennyi idős vagy. Na és? Egyébként igazuk is van.

Ha ezen a megrázkódtatáson már túlesett az ember lánya, akkor azt már könnyebb elviselni, hogy egy dán munkahelyen mindenkinek a születésnapját megünneplik mégpedig olyan nyilvános módon, hogy az letagadhatatlan. 

Az történik ugyanis, hogy mire az ember reggel bemegy dolgozni a születésnapján, már szépen feldíszítik az asztalát dán zászlókkal. Ez semmiféle nacionalista gondolatot nem takar. Egyszerűen arról van szó, hogy a dánok  a zászló díszítéssel (is) jelzik az ünneplés tényét. A kisgyerekek születésnapján is sok dán zászló jelzi a helyszínt.

Mivel hónapok óta látom, hogyan történik az ünneplés, lelkileg felkészültem rá. Nekem az introvertáltnak azért az kicsit megrázó élmény, hogy mindenki, aki aznap az íróasztalom felé járt a nagy open office-ban (nyitott terű irodában), kedvesen, mosolyogva boldog születésnapot kívánt, ki közelebbről, ki messzebbről kiáltva.

Aki díszítette az asztalomat olyan figyelmes volt, hogy még magyar zászlót is tett.

Az ünnepelt süteménnyel készül, ami lehet pékségből és lehet otthoni sütés. Én ez utóbbit választottam. Úgyhogy tegnap este két tepsi süteményt sütöttem, egy túrósat és egy banánosat. 15-20 percre leülünk ilyenkor és megtörténik a hivatalos köszöntés, éneklés is szokott lenni, aztán jön a sütievés, illetve az ünnepelt kap egy kis ajándékot. A mi osztályunkon az a szokás, hogy az előző születésnapos veszi az ajándékot. Két szép, skandináv dizájnú csészét kaptam. Praktikus, jó ajándék.

Hát így zajlott ma, a Költészet Napján a születésnapom a munkahelyemen.

Kérdezték, hogyan ünneplek este. Mondtam, hogy elmegyek a szokásos csütörtöki dán órára :-)