Úgy gondoltam, három hónap elteltével érdemes ennek a témának egy blogbejegyzést szentelni. Ugyanis, mikor elkezdtem írni a a Mániám, Dánia blogot, néhány barátomnak írtam egy rövid kis emailt erről, de azóta már sokkal többen olvassák a blogot. Sok barátomnak, ismerősömnek megadtam a blog elérhetőségét. A szerkesztői felületen pontosan látom, mikor, hányan olvassák. Nincs olyan nap, hogy ne lenne több látogatója a blognak. Ennek persze nagyon örülök, akárcsak a sok helyről folyamatosan érkező pozitív visszajelzéseknek.

A blog írásának kezdetekor tisztában voltam a miért-tel, de idővel ez tisztult, és árnyalódott.

Szóval miért is írom ezt a blogot?

1.) A legfontosabb ok: azért, mert szeretek írni. Mert nagyon szeretek írni. Nekem ez boldogság. Nekem ez flow (Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású, világhírű amerikai pszichológus felfedezése a "flow". Akit érdekel, itt írtam róla.) Az írás örömét 2009-ben fedeztem fel magamnak, amikor a Mit tudnak a nők? projekt keretében életem első blogját el kezdtem írni. Így kezdődött, aztán fejlődött ez a szerelem. A vezérigazgatói évek alatt háttérbe szorult szegényke, de aztán újra teret tudtam neki adni. Olyannyira, hogy tavaly elmentem egy rövid írói képzésre is, hogy csiszolódjak. Az is adott megerősítést, továbbá elkezdtem ismerkedni az írás fogásaival.

Az írás nekem alkotás. Aki jobban ismer, tudja, egy alkotó ember vagyok, aki szeret alkotni, valamilyen fajta értéket teremteni. Legyen az egy szakmai cikk, egy maga színvonalon megírt diplomamunka, egy jól kidolgozott blogbejegyzés, egy üzleti projekt, vagy akár a vendégeimnek megkomponált és megfőzött vacsora és a szépen megterített asztal.
Az írás annyira megfogott, hogy határozott karrier célként megfogalmaztam magamnak, hogy a menedzserkedős évek után írónő leszek. Író és coach. Ez a kettő szépen kiegészítik egymást. Szenvedélyesen szeretem az írást és a coacholást is.

2.) Mert szórakozás. Ebben az életszakaszban, amikor valaki ennyire kilöki magát a komfortzónájából, ahogyan én tettem, nincs vagy alig van szórakozás. Egy új életet felépíteni egy másik országban, kevés dologgal összehasonlíthatóan nagy falat. Ebben a különleges tudatállapotban eszembe se jut, jutott a szórakozás, és bevallom, nem is hiányzik. Fókuszálok arra, ami itt és most fontos. November második felétől már egy-egy dolog belefér a feladatatok mellé, mint mozi, meg például a Karen Blixen múzeum meglátogatása, de az első két hónapban szinte semmi.

Viszont a sok feladat mellé kell legalább egy ici-pici kikapcsolódás, feltöltődés, és ezt a  blogot írni nekem felüdülés és szórakozás.

3.) Szükségem van az intellektuális tevékenységre. Persze intellektuális munka dánul tanulni, és angolul beszélni reggeltől- estig és álláspályázatokat írni. De ezek mellé bőven belefér és  nagyon jól esik az elmémnek ez az "ujjgyakorlat" is. Összeszedni a gondolatokat, rendszerbe helyezni őket, felépíteni a gondolatmenetet, és megfogalmazni úgy, hogy érthető legyen, logikus legyen, szemléletes legyen és időnként szórakoztató is - ez egy kellemes intellektuális elfoglaltság, amire nekem igényem van. Egy-egy blogbejegyzés megírásakor sokszor jövök rá dolgokra, teszek felismeréseket.

4.) Megfigyelő alkat vagyok. Szemlélődök, figyelek, elemzek. Figyelem a körülöttem eseményeket, a világot, az embereket. És persze azt is figyelem, hogyan reagálok erre az új helyzetre, amiben vagyok és vagyunk gyermekemmel.  Ez a blog céljává vált mindennapi megfigyelő tevékenységemnek. A megfigyelés eredményeit egy blogbejegyzéssé tudom formálni.

5.) "Gyárilag" olyan vagyok, hogy szeretek segíteni az embereknek. Szívesen megosztom azt az ismeretet, tudást, amit megszereztem, illetve, amit megtapasztaltam. Valahogy mindig az munkál bennem, hogy hátha ez valahol valakinek segít. Lehet, hogy tippet ad, lehet, hogy erőt ad. Nem tudom. Kinek mit. De van egy ilyen motivációm is.

6.) Örülök, ha szórakoztatok és örömöt okozhatok az írásaimmal.

7.) Mivel nem győznék a sok érdeklődő kérdésre válaszolni, ez a blog válasz mindenkinek, hogy mi újság van Veletek. Természetesen nagyon jól esik az érdeklődés, de fizikailag nem lehet, nem bírom egyéni szinten kezelni a részletes választ.

8.) Ledokumentálom életünknek ezt a szakaszát, ami így örök emléknek megmarad. Öreg napjaimban is visszaolvashatom, hogy milyen is volt, amikor fogtam magamat és Dániába költöztem.

Persze nagy kihívás az idő, hiszen ha nem lenne más dolgom, egész nap írnék. Elkezdeném írni a fejemben lévő könyv ötleteket, és persze sokkal több blogbejegyzést írnék. De első a munka, vagyis az állás ügyek, a dán tanulás és kamasz gyermekem csillapíthatatlan étvágyának kielégítése, nem beszélve a háztartásról. Ez utóbbival kapcsolatban sajnos el kell mondjam, hogy a lakások Dániában sem öntisztulnak, úgyhogy a folyamatos rendrakás és takarítás nem elkerülhető.

Mára már beállt egy ritmus, és heti egy blogbejegyzést megírását céloztam meg. Amikor éppen hazamegyek egy-két napra, akkor még a heti egy írás is megborul sajnos. Hemzsegnek a témák, amiket ki kell írni még magamból, de szép sorjában majd mindegyik sorra kerül.

A hétvégén, sokszor már péntek este, az az ajándék saját magam számára, hogy neki állok megírni a heti blogbejegyzésemet. A téma ott van a fejemben, nem kell rajta gondolkodnom. Csak le kell ülni a gép elé és kezdődhet az alkotás.

Nos, kedves Olvasóim, így vagyok én ezzel a miért írod ezt a blogot? című kérdéssel.