Minden nap folyamatosan, ki tudja, hányszor, váltogatom a használt nyelveket. Bár kedvenc gimnáziumi magyar tanárom mindig azt mondta, a nyelvet nem használjuk, most mégis ezt mondom, mert a beszéd, írás és gondolkodás közül valamelyikre gondolok, amikor "használom" a nyelvet.
Felkelek. Magyarul beszélek egy kicsit Andrissal. Aztán a nap folyamán, függően attól, hogy melyik nap, az angol és a dán nyelv uralják a gondolataimat. Hetente háromszor bemegyek a nyelviskolába, ahol angolul tanulok dánul. A tanár dánul magyaráz, és egy kicsit, ha nem értjük,akkor angolul. Egymás között nagyrészt angolul beszélünk szünetben, bár néhányan, köztük én is próbáljuk erőltetni a dánt.
Napközben folyamatosan olvasom a feliratokat. Mindent és bármit, ami a szemem elé kerül. És örülök, mint kisgyerek a játékának, ha megértek valamit például a plakátok szövegéből. A boltokban nagyon kevés a kommunikáció, hiszen csak leveszed a polcról, beteszed a kosaradba, aztán csak a kasszánál találkozol emberrel. Azt a néhány mondatot persze már dánul mondom és próbálom a hadarásukat megérteni. Még a számokat sem tudom gyakorolni, hiszen a pénztárgép mutatja a fizetendő összeget, és a bankkártyás fizetés tovább csökkenti a pénztáros és vevő közti kommunikáció szükségességét és lehetőségét.
A írásbeli kommunikációm nagy része, a pályázatok írása angolul zajlik, a másik része a dán lecke megírása. Szerencsére sokszor kell kisebb esszéket , fogalmazásokat írnunk. Így rá vagyunk kényszerítve a gyakorlásra. Az e-mailjeim olvasása és írása, angolul, kisebb része magyarul történik és egyre több dánul. Amikor beiratkozom valahova ( például a hét elején a fitness klubba) vagy feliratkozom valamire, akkor mindig dánul jön a visszaigazolás. Egyre több sms-t dánul írok. Csak sajnos a telefonjaimnak nincsen három betűjele, ami a dán nyelv sajátossága: å, æ, ø. Ez zavar, hiszen nem tudok pontosan írni dánul.
Ha ügyintéznem kell valamit, akkor a biztonság kedvéért angolul teszem azt, és maximum az elején és a végén szövök bele a mondókámba dán mondatokat. A weboldalak, amelyekkel dolgom akad, sok esetben kétnyelvűek. Választhatok, hogy angolul vagy dánul olvasom, tájékozódok. Törekszem arra, hogy dánul olvassam és értelmezzem. De ha mondjuk, fizetnem is kell, akkor a biztonság kedvéért az angol oldalra váltok, ha van olyan.
Aztán este megint némi magyar nyelvű kommunikáció megfáradt gyermekemmel, aki napközben angolul beszél és ír az iskolában. Vacsora után mindketten visszavonulunk tanulni. Ő angolul és dánul.
Szóval három nyelvi "csatornát" váltogatok folyamatosan a nap folyamán. Izgalmas intellektuális folyamat. Kettő nyelv váltása már régóta része az életemnek, rutin. A munkám során folyamatosan váltogattam az angolt és a magyart. Ezt rengeteg ember teszi nap mint nap. Évek múlásával már észre sem veszi az ember. De három, az újdonság. Történt ugyan ilyen már velem hasonló mexikói életem, illetve a német évek alatt, de ezek régen voltak és most újra élem ezt az élményt. Mexikóban nagyon hamar rákényszerültem, hogy az angolt teljesen elnyomjam, és csak spanyolul beszéltem, írtam,olvastam egész nap. És senkihez sem tudtam szólni magyarul, csak a gondolataim és az álmaim maradtak magyarul. Frankfurtban pedig angolul dolgoztam, és csak a német tanárommal beszéltem németül heti egy-két órát. A mindennapokban csak a köszönésig jutottam. Szóval ez itt most nagyon más. Az arányok miatt.
Bár nem szeretem ezt a szót, de ezzel tudom legjobban leírni a három nyelv folyamatos váltogatását: kihívás. Eleinte, az ősszel estére éreztem, hogy elfáradt az agyam. Aztán megszoktam. Tegyük hozzá, ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a Dániába áramló külföldiek nagy része ugyanezt teszi. Az anyanyelvén kívül valamilyen szinten beszél angolul és tanul, vagy már tud dánul. Az amerikaiak, angolok, ausztrálok és még az többi angol anyanyelvű népek gyermekei kellemes helyzetben vannak.
Időnként a háromhoz hozzájön a negyedik, a nagy szerelmem, a spanyol nyelv. Van ugyanis egy kedves perui és egy kolumbiai ismerősöm. Rendezvényeken ismerkedtem meg Andreával és Camillával. Olyan édesek a latin-amerikaiak! Az angol beszédükön azonnal észrevenni, hogy spanyol ajkúak. És akkor nem tudom megállni, hogy ne váltsak át spanyolra, legalább néhány mondat erejéig. Gesztus értékűen. Az arcuk erre felragyog. És már egy hullámhosszon vagyunk :-)
Így mennek ezek a nyelvi csatorna váltások. Legalább frissen tartja az elmémet! Kíváncsi lennék, mi történik ilyenkor az emberi agyban. De mivel nincsen biológiai érdeklődésem, ezen gyorsan túllépek. Aztán van, amikor kis porszem csúszik a "gépezetbe". Dán órán többször észreveszem, hogy spanyol szavak jönnek a számra, blokkolva a dánt. Aztán van olyan, amikor az angol mondta közepén állok és nem értem, miért nem jut eszembe a jól ismert angol szó. Az is többször előfordult már, hogy német szavak csúsznak be a dán mondatba, vagy véletlenül németül válaszolok dán helyett. Szóval zavarják a nyelvek néha egy kicsit egymást, de sebaj. Úszom tovább rendületlenül ebben a többszínű nyelvi tengerben.
A kép forrása: http://multi-languages.com/
