Ma reggel a ragyogó tavaszias napsütésben elsétáltam a kikötőbe, ami egy nagyobb kőhajításra van a lakásunktól. Élvezni akartam a napsütést és a tenger látványát, amit nem tudok megunni és mindezt összekötöttem azzal, hogy végre először bemenjek és vásároljak a kikötői halárusnál. Általában a vendégeimmel szoktam idejönni, mert a nádfedeles házikók látványa a kikötővel kicsit kuriózum. Útközben számos sportoló emberrel találkoztam. Mindenki annyira örül a napsütésnek.

Egymásnak adták a kilincset a vevők a halasnál. Margit mondta, hogy kevés ilyen hely van errefelé, Koppenhágától északra, a tengerparti részen, amiért sokan más helyekről is jönnek ide friss halat, meg füstölt halakat és halsalátákat venni. Gyorsan tisztáztuk az eladóval, hogy mik a helyi halak és aztán abból választottam hétvégi ebédnek valót. Majd még egy kis fokhagymás rákra is elcsábultam. Több mindenről nem tudtam eldönteni, hogy mi, de majd újabb és újabb látogatásaim során felfedezem őket. Mindenesetre jó sok ikra is volt. Több helyen látható a torske/torsk szó, ami tőkehalat jelent. A torskerogn itt a kép elején pedig tőkehalikrát.

Végül még egy sirályhoz is közel tudtam menni, aki számomra érthetetlen módon nem akart elrepülni.