Tavaly szeptemberben elcsodálkoztam, hogy így is működhet egy könyvtár. Mert hát én már csak ilyen vagyok. Könyvtár az kell az ember lányának, fiának. Már akinek még számít a Guttenberg-galaxis...Szóval felkerekedtem és elmentem beiratkozni a főkönyvárba.
Idáig semmi különös az egész. Vittem magammal az itt sárga kártyának nevezett, mindent jelentő műanyag lapocskát, amin rajta van a nevem, lakcímem és a sokat emlegetett CPR (regisztrációs) számom. Pillanatok alatt az ügyintézőnél sorra kerültem és létrehoztam egy kódot, amivel a könyvtárat tudom használni. Nemcsak ezt, hanem valamennyit, amelyek a koppenhágai önkormányzat (kommün) fennhatósága alá tartoznak. A hölgy kedvesen, és persze angolul elmagyarázta a könyvtár használatát.
1. meglepetés: Ingyenes. (Nekem. Egy magyarnak. Miért? Mert EU állampolgár vagyok.)
2. meglepetés: A könyvtárból emberi segítség nélkül tudok kölcsönözni és visszaadni.
3. meglepetés: Találomra odamentem a szótárak és nyelvkönyvek részlegéhez és boldogan konstatáltam, hogy van dán-magyar és magyar dán szótár.
Lenyűgözve álltam és bámultam. Azóta is sokszor megyek úgy, mint ma este, hogy sehol egy lélek, mármint könyvtárban dolgozók, csak a könyvtárat használó emberek jönnek-mennek. Van, aki csak a kávézó asztalait és wifijét használja, ül a laptopjával és dolgozik valamit. Van olyan is, mint én, aki könyvet visz vissza határidőre, vagy kölcsönzi azt.
Nézzük lépésről lépésre, hogy működik a dán önkiszolgáló könyvtár!
Udlån - kölcsönzés
Ez a kikölcsönzési asztal. Miután kiválasztottad, hogy mit szeretnél kölcsönözni, ráhelyezed erre az asztalkára. Ott leolvassa a rendszer a vonalkódot, hozzárendelni a nevedhez, ad róla vagy egy elismervényt vagy emailt küld kérésed szerint. Az egész művelethez persze kell a CPR szám és a kód.
Egy hónapra lehet kölcsönözni. És néhány nappal a lejárat előtt jön a kedves emlékeztetés, hogy mely dátumra várják vissza a kikölcsönzött anyagokat. Pont ma volt a napja, hogy visszavittem a két, szépen fejlett szótárt a könyvtárba.
Aflevering - visszahozás
Ez egy másik asztalka, de hasonló elven működik. Világosan látszik a dán és angol feliratból, hogy itt most a visszahozásról van szó.
Ráhelyezem a szótárakat egymás után az asztal kijelölt helyére, beütöm a kódomat és CPR számomat, ő pedig beolvassa a vonalkódot.
Megkapom az igazolást róla.
És beteszem a visszahozott könyveket az asztal mellett álló kocsiba.
És távozok. Mindent egyedül csináltam. Ember, személyzet nem kellett hozzá. Mi kell ahhoz, hogy működjön a dolog? Először is bizalom. Aztán bizalom és harmadszor is bizalom. Nyilván kell egy kis informatikai fejlesztés, de nem az a lényeg.
Belépek este 7-kor a könyvárba, sehol senki, se könyvtáros, se őr, se portás (szerintem kamera sincsen, de erre nem esküszöm meg) odamegyek a polchoz, leemelem a könyvet, amit ki szeretnék kölcsönözni, a kikölcsönző asztalkán leolvassa a rendszer a vonalkódját, a nevemhez rendelik mint kikölcsönzött tételt, és már vihetem is. Szürreális a mi kultúránkból nézve. Nem bírtam megállni, amikor szeptemberben beiratkoztam a könyvtára, és megkérdeztem a könyvtáros hölgyet, "tessék mondani, és nem lopják el a könyveket?". Nem, mosolygott.
A bizalomra építve megvalósítják a könyvtár esetében is a dánok az automatizmust és ezáltal azt, hogy valami ember nélkül, önkiszolgáló módon működjön. Ha nem kell hozzá ember, akkor olcsóbb a működtetés, és nagyságrendekkel csökken a hozzáférhetőség korlátossága, azaz nő a nyitvatartás. Nagyszerű kombináció!
Csak ismételni tudom magamat: lenyűgöz, hogy vannak az életben ilyen szép megoldások.
