Bár azt ígértem, augusztus végéig nem jelentkezem, az élet szerencsére átírta ezt a tervet, mert büszkén jelentem, hogy van munkám. Tíz hónap keresés után sikerült. Elmondhatatlanul boldog vagyok. Az életben egy állásért nem dolgoztam meg annyira, mint ezért az első dánért.

Forrás: itt

Project Managerként fogok dolgozni Dánia egyik ismert és jó munkahelyként számontartott vállalatánál. Gyógyászati segédeszközökkel foglalkoznak, tehát ismerős az iparág. Dán cég, 60 éves és egyben nemzetközi cég is 11000 alkalmazottal világszerte. Nem óriási cég, de nem is kicsi. Pont jó :-)

Éppen arra vágytam,hogy olyan cégnél legyen állásom, mely egyrészt dán, ahol megismerhetem a dán munkahelyi kultúrát, ami nagyon más, mint a magyar, és tudok dánul beszélni, másrészt nemzetközi cég lévén az angollal be tudok jutni, és külföldi kollégákkal is dolgozhatok. 

Küzdelmes és érdekes tíz hónap volt ez. Az alaposabb elemzést későbbre hagyom. A fejemben volt egy hat hónapos határ. Úgy gondoltam, hat hónapon belül lesz munkám. Mikor ez nem történt meg, jött a mélypont, amikor megkérdőjeleztem sok mindent. Aztán valahogy kirángattam magamat a gödörből és további türelem,  kitartás után beérett a gyümölcs. Mindeközben rengeteg külföldivel beszéltem, ezeregy történetet végig hallgattam és ezek fényében úgy látom, óriási eredmény a tíz hónap. Sokan évek óta próbálkoznak reménytelenül. Diplomás, angolul jól beszélő emberekről beszélek.

Ennek is köszönhető, hogy most, aki itt megtudja a hírt, hősként néz rám, hogy nekem sikerült. Ez eléggé zavarba ejtő számomra, de hát ez van. Carolina, a brazil barátnőm, mikor megtudta, a nyakamba borult és össze-vissza puszilgatott. Jó volt látni őszinte örömét.

Köszönöm Andris fiamnak, hogy mindig támogatott és a maga fiatal-de-mégis-bölcs hozzáállásával mindig optimistán látta a helyzetet, és egy-egy rövid mondatával csírájában elfojtotta kételyeimet, amikor azok felmerültek. Köszönöm a szüleimnek, hogy drukkoltak és kibírták ezt az időszakot. Bár nekem nem mutatták, tudom, izgultak értem. És persze köszönöm a barátaimnak, közelieknek és távoliaknak, magyaroknak, dánoknak és a sok-sok nemzetiségű többieknek, hogy hittek bennem és támogattak, ki Budapestről, ki Londonból, ki Oslóból, ki Koppenhágából.

Szeptember elején kezdek. Tökéletes időzítés. Addig már csak lakást kell találnom, innen kiköltözni, az újba beköltözni :-)

És közben azért csinálom a hajós munkámat heti 1-2-3 napban, mert bevallom, nagyon szeretem. Végig mosolygom az egész napot. Meg hát az se baj, ha az ember lánya egy kis pénzt keres.