Dániában vagy Magyarországon könnyebb lakást bérelni?
2020. március 18. írta: M Éva

Dániában vagy Magyarországon könnyebb lakást bérelni?

Mikor 2017-ben elhatároztuk, hogy kiköltöztünk Dániába, és elkezdtem lakást keresni, tudtam, nagyon nehéz lesz. Így is lett.  Aztán tavaly ősszel itthon, Magyarországon kezdtem el lakást keresni magamnak, mert azt terveztük, hogy budai lakásunk eladása után nem veszünk, hanem bérlünk. Könnyed kis projektnek véltem. Tévedtem. A keresési folyamat döbbenetes volt és arra világított rá, hogy a saját hazámban sok szempontból nehezebb lakást bérelni, mint Dániában.

20170901_a_haz_ahol_lakunk_andrissal_2.jpg  20170901_lakasunk_uresen_3.jpg

Képek: első dán lakásunk, Nordhavn, Koppenhága
            az első képen a ház kívülről, a második képen a nappali részlete, még üresen, az átadás napján

Albérlet vagy lakásbérlés - fogalom tisztázás

 

Kezdjük egy kis definiálással! Mikor lakásbérlésről beszélek, azt tapasztalom, hogy szinte mindenki az "albérlet" szót használja, tévesen. (Elnézést kérek szigorú és nagy tudású gimnáziumi magyar tanáromtól, akinek sokat köszönhetek. Ő rótt meg minket mindig, amikor azt találtuk mondani, vagy írni, hogy egy szót "használunk". "Csak a WC papírt használjuk" -hangzott a dörgedelme.)

Albérlet az, amikor ott lakik a szóban forgó lakásban a bérbeadó (Wikipédia: "Magánszemélyek közti ingatlanbérlés esetén elterjedt, hogy főbérlőnek hívják a bérbeadót."), aki jellemzően a lakás tulajdonosa, és az albérlő egy szobát bérel albérletként. Ez teljesen más, mint, amikor egy egész lakást bérlünk. Ekkor ugyanis a teljes lakást bérli a bérlő vagy bérlők, és ami a legfontosabb, hogy nem lakik ott a bérbeadó.  
(ezt a bekezdést javítottam az egyik kedves kommentelő megjegyzése alapján 21:38)

Óriási a különbség a kettő között, és ezért is nehezen állom meg nem szóvá tenni ezt, amikor szinonimaként használják a két szót. Amiről a következőkben szó lesz, az a lakásbérlés. Megboldogult ifjúságomban, mikor vidéki kislányként érettségi után tanulmányaim folytatása miatt felköltöztem a "bűnös" városba, albérletben kezdtem a pályafutásomat és Budapest megismerését. Milyen kedélyes, bájos időszak volt az még az ingatlanpiacon! Nos, több évtized kihagyás után ismét bérlőként jelentem meg a piacon, és magabiztosan álltam neki a keresésnek.

Kalandom itthon a lakásbérléssel

 

Hol kezdi az ember a lakáskeresést? Hát persze, hogy körbekérdezi a barátokat és ismerősöket. Vagyis, ahogy illik, a kapcsolati hálónkat mozgatjuk először. Így is történt. Több lehetőség is kínálkozott. A legjobban tetsző lakás tulajdonosának fontos volt, hogy leinformálható legyen az új lakó, aki biztosan nem tesz kárt a lakásban, rendesen fizeti a bérleti díjat stb. Keresésem elején az volt a hipotézisem, hogy egyedülálló, csendet, nyugalmat kedvelő, leinformálható, szolid társadalmi életet élő, rendezett anyagiakkal rendelkező nőként a béradók álma lehetnék, különösen, mivel hosszú távra, akár évekre keresek lakást.

Úgy tűnt, a hipotézis igazolttá válik. A tulajdonos szimpatikus jövendőbeli bérlőként tekintett rám. Nem állítom, hogy a lakás tökéletes lakás volt, több kompromisszumot is kötöttem, (pl. 4.emelet lift nélkül), de több előnye volt, többek között nagy erkély szép panorámával és barátságos ár. Megállapodtunk. Örültem, hogy lakásbérlésem kipipálva, és koncentrálhatok az ingatlanok eladására. A szerződéstervezetet elkészítettem. Pici finomítás után a tulajdonos elfogadta.

Aztán jött a feketeleves. Négy nappal a birtokba adás előtt reggeli kávém mellé a bérbeadó levele várt az emailpostaládámban. Közölte, hogy ő becsületes ember, és ezért adót akar fizetni, ezért a megállapodott 140.000 Ft-os lakbért felemeli 160.000 Ft-ra. Döbbenten olvastam újra és újra a levelet. Nagyra értékelem, hogy valaki becsületes akar lenni, de az mennyire becsületes, hogy egy megállapodást felrúgunk. Mellesleg, persze, legyen becsületes és fizesse az adót a 140.000 Ft-ból, aztán fokozatosan, megbeszélhettük volna, emeljük fel az árat! Szóval több mindent is lehetett volna csinálni, ami elfogadható mindkét félnek. 

Néhány óra gondolkodás után megírtam, hogy bár nem tartom korrektnek és rosszul élem meg az utolsó pillanatos áremelést, de elfogadom, mert már a terveimet erre építettem, a festőmet leszerveztem stb. Viszont, írtam neki, ha már ez a helyzet, akkor nem szeretnék havonta vele találkozni és készpénzben fizetni, hanem utalom a bérleti díjat és egyéb díjakat.  Úgy gondolom, hogy a XXI. században ne készpénzezzünk már! A tulajdonos továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy készpénzben fizessem a bérleti díjat, és havonta személyesen jelentsem le a lakás állapotát. A szerződés eleve tartalmazta, hogy a bérlővel egyeztetett időpontban bármikor joga van megnézni a lakást. Akkor mit jelentgessek?

Ez már sok volt. Az inkorrektség, a készpénzezés és ez a fajta bizalmatlanság nem lehet alapja egy hosszú távú, jól működő kapcsolatnak. Úgyhogy megírtam, hogy összességében ez már elfogadhatatlan nekem. Elköszöntünk egymástól.

Barátaim, családom tagjai szintén elképedve hallgatták a történetet. Úgyhogy le kellett vonnom a tanulságot, hogy bizony olyan kellemetlen tapasztalatra tettem szert a saját hazámban, amire Dániában idegenként, dán nyelven nem.

Hosszas keresgélés után végül megtaláltam a lakásomat, amit bérlek. Szerencsére a fentihez hasonló fajta inkorrektséget nem tapasztaltam.

house-flat-for-rent-.jpgKép forrása: Peter Dazeley/ Getty Images

Tapasztalatok a budapesti lakásbérleti piacról

Természetesen alábbi véleményemet bérlői szempontból fogalmazom meg, de ismerem a bérbeadói oldalt, mivel többször álltam korábban azon az oldalon is. Azzal is tisztába vagyok, hogy sok bérbeadónak megvan a maga rossz története.

Az is ismert tény, hogy a lakásbérleti díjak az egekbe szöktek az elmúlt években. A nyártól beállt az ingatlan piac, és tavaly ősszel, amikor lakást kerestem, a bérbeadók még nem nagyon akarták ezt tudomásul venni. Mindazonáltal azóta egyre határozottabban látszik, hogy elindult a piacon a túlkeresletből a kiegyenlítettebb piac irányába mutató folyamat.

Több mint 100 ingatlan hirdetés áttanulmányozása, rengeteg telefon lebonyolítása és 16 lakás személyes megtekintése után a következőket figyeltem meg:

1. A bérbe adandó lakás iránti tulajdonosi elfogultság nagyon erős. Az a hölgy is, akitől az első lakást béreltem volna, szinte szerelmes volt a lakásába. Ez az érzelmi vetület erősen megnehezíti azt, hogy üzleti szempontból nézzenek rá ingatlanuk bérbeadására. Azok a tulajdonosok "működtek" sokkal jobban e téren, akik kifejezetten befektetési célból vettek egy ingatlant vagy örökölték azt, vagyis soha nem laktak ott.

2. Sokszor a bérbeadók több mindent nem tudnak a lakásról. Például nem tudnak információt adni a többi lakóról, bizonyos műszaki kérdésekre nem tudnak válaszolni.

3. Többször észrevettem, hogy igénytelenség vagy át nem gondoltság miatt olyan részei vannak egy lakásnak, amitől elmegy a bérlő kedve. Például volt olyan, egyébként szép lakás, ahol a fürdőszoba ablakán (nagy ablakról van szó) semmiféle eltakarási lehetőség nem volt, miközben a szemközti házakból egyértelmű volt a belátás.

4. Irreális árképzés. A magas piaci árakon belül is vannak, akik ár-érték arányban, a realitásokat nélkülözve hirdetnek. Volt olyan bérbeadó, akinek megindokolva, hogy miért, ajánlatot tettem alacsonyabb bérleti díjra. Nem fogadta el. Tiszteletben tartva döntését elváltunk egymástól. Egy hét múlva hívott az ingatlanos, hogy lejjebb vitte a tulajdonos az árat. Addigra már megtaláltam a lakásomat, úgyhogy megköszönve a lehetőséget nemet mondtam.

5. Fénykép nélküli lakáshirdetések sokaságát láttam. Egyszerűen érthetetlen. Persze tudom, úgy nem kerül pénzbe, vagy kevesebbe kerül hirdetni. Akkor is szomorú.

 

Miért jobb Dániában lakást bérelni, mint Magyarországon?

 

Bár Dániában a lakásbérleti piacon a játékszabályok nagyon kemények és a lakásbérlés drága, összességében mégis jobb tapasztalatokat gyűjtettem Dániában e téren, mint amit most itthon tapasztalok. Az, hogy drága, azt mindenkinek illik tudnia már előre. Tehát ezen nem kell megsértődni. Dániában minden drága alapértelmezettként, és nemcsak magyar szemmel. Másrészt a játékszabályok, bár kemények, egyúttal teljesen ismertek, tudhatóak és egységesek, ami megkönnyíti a tájékozódást.

Amikor Dániába érkeztem, semmiféle kapcsolati háló nélkül béreltem az első lakásunkat. A második esetében már volt kapcsolatom, de végül a piacról, hirdetés alapján találtam meg lakásomat.

Fontos hangsúlyoznom, hogy Dániában és itthon is lehet hallani, olvasni rémtörténeteket a becsapásokról. Ezt teljesen kivettem a véleményalkotásom és összehasonlításom témaköréből, ugyanis 'megtekintés nélkül fizetni', és egyéb, ehhez hasonló teljesen óvatlan lépések esetén becsapottá válni  - bárhol a világon megtörténhet. 

 1. Dániában létezik a lakásbérlők érdekképviselete. Még nem laktunk Dániában, amikor beléptem ebbe a szervezetbe és folyamatosan a tagja voltam: Lejernes Landsorganisation, LLO a neve. Természetesen kellett tagsági díjat fizetnem, de bőven megérte. Mindkét lakásbérlésem esetén gyorsan és hatékonyan nyújtottak segítséget. Személyes tanácsadásra bementem,  az összes aggályomat, kérdésemet kielemezték és iránymutatásuk alapján mindkét esetben nyugodtan tudtam aláírni a szerződést (dán nyelvű!).

 2. Egységes szerződés van Dániában, ami jelentősen megkönnyíti és egyszerűsíti a szerződéskötés folyamatát. Mostani lakásom bérlésekor olyan szerződéstervezetet kaptam, hogy csak néztem nagyokat. Ilyen egyoldalú és aránytalan szerződést keveset láttam. Jócskán kellett időt és energiát beletennem, mire sikerült kiegyenlítetté alakítani. Szerencsére a bérbeadó jó szándékú és pragmatikus hölgy, aki nyitott volt az általam javasolt változtatásokra.

 3. Minden egyszerűen,elektronikusan történik Dániában. Ez annyira üdítő! Szemben az itthoni gyakorlattal, hogy a papírok kinyomtatva, személyesen aláírva.

 4. A bérbeadó Dániában nem retteg, hogy a tulajdonát lelakják, nem tudja kitenni stb. Ott vannak a szerződés adta jogi garanciák és a depozit (itthon kaució), ami megfelelő biztosíték neki arra gond esetére. Itthon óriási félelmet látok a bérbeadói oldalon, amihez sajnos a jogszabályok és érdekérvényesítési lehetőségek limitációja jelentősen hozzájárul.

 5. Dániában a beköltözés és a kiköltözés szabályai nagyon világosak és egységesen kommunikáltak, ismertek. Van beköltözési szemle és kiköltözési szemle, megfelelő dokumentumokkal.

A dán lakásbérlés rejtelmeiről bővebben a Mit jelent az indfytningssyn és frafytningssyn? című bejegyzésemben írtam.

Ha nem bérlés érdekel, hanem lakásodat, házadat akarod eladni, akkor itt kaphatsz segítséget hozzá.

 Nem saját kép forrása: itt

A bejegyzés trackback címe:

https://maniamdania.blog.hu/api/trackback/id/tr1615412954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kriksz 2020.03.19. 19:52:50

Na akkor tisztázzuk.
A tulajdonos NEM főbérlő. Benne van a megnevezésben, tulajdonos.
Az "al" - bérlésnek az a feltétele, hogy legyen "fő" - bérlő, aki a tulajdonostól bérli a lakást, és bérletet tovább adja az albérlőnek. Mikor a tulajdonos ezt megtudja, csinos kis pert akaszt a bérlő nyakába, hacsak a bérleti szerződésben a továbbadást nem endélyezte. Ez elég valószínűtlen.

valaki1818 2020.03.19. 19:53:11

Én ismerek olyan albérletet ahol a főbérlő (a tulajdonos az önkormányzat) nem lakik a bérleményben.

M Éva 2020.03.19. 20:03:13

@kriksz: Olyan albérletekben laktam, ahol a tulajdonos ott lakott az ingatlanban és egyúttal bérbeadó is volt, nekem kiadott egy szobát albérletbe. De valóban jogos a komment. Köszönöm az észrevételt. Ez az én pontatlanságom volt. Bérbeadónak kellett volna hívnom, nem pedig "főbérlőnek".
Mentségemre szolgáljon lásd Wikipédia: "Magánszemélyek közti ingatlanbérlés esetén elterjedt, hogy "főbérlő"-nek hívják a bérbeadót (ez legtöbbször a tulajdonos), "albérlő" névvel illetik a (fő)bérlőt, míg az albérleti konstrukció igen ritka."

kriksz 2020.03.19. 21:32:20

@M Éva:
Rendben, ezt tisztáztuk :)
Egyébként köszi az infót, Dánia a valószínű következő célpont. Most Németországban vagyunk.

rednek 2020.03.19. 21:32:54

A hazai ingatlanbérlésről több dologban is meg tudom erősíteni a posztoló tapasztalatait.
Az elmúlt 10 évben több lakást voltam kénytelen bérelni és ugyanúgy találkoztam pl. az albérlet-bérlet fogalomzavarral. Első benyomásnak azért figyelmeztető jel volt, ha egy tulajdonos nem tudta, hogy mi a kettőnk jogállása.
Aztán ugyanígy zavaros az üzleti elképzelése a legtöbb tulajdonosnak. Sokan úgy fogják fel a beszedett bérleti díjat, mint egy nyereményt amiért semmit se kell tenni, csak elmenni a pénzért. Volt aki olyanokat mondott, mintha valami karitativ dolgot tenne, hogy „hajlékot ad a fejem fölé”. Vissza kérdeztem, hogy akkor bérleti díjat nem is kell fizetni? Erre meg nézet rám bambán. Órákig tudnám mesélni a tulajdonosok manipulációit, rengeteg érdekes tapasztalatom van a lakás keresés gyötrelmeiről is, de hosszú lenne, nem akarok külön cikket írni.
Ideje lenne már nálunk is valami szabályozás, nem csak az adó, amit a legtöbben úgysem fizetnek.
Persze nyilván máshol is vannak ügyeskedő emberek, de ott legalább úgy látom próbálják kordában tartani a dolgokat.