Bár e sorok írásakor zajlik Koppenhágában a rövid pályás úszó Európa-bajnokság, és Hosszú Katinka egymás után zsebeli be az aranyérmeket, aminek mi magyarok mindig örülünk, de most mégis magyar filmek koppenhágai bemutatkozásáról írok.

Nemrég zajlott ugyanis a Dán Filmintézet East by Southeast Fesztiválja, melyre három magyar film kapott meghívást. A magyar nagykövetség  is aktívan résztvett a filmek beharangozásában és kis fogadással járultak hozzá a filmek vetítése utáni kellemes hangulat megteremtéséhez.

A három film:

 Till Attila rendezése - Tiszta szívvel

 Vranik Roland -rendezése - Az állampolgár

 Török Ferenc rendezése - 1945

A második és harmadik film bemutatásán volt szerencsém ott lenni. Ahogy ez márcsak természetes a skandináv országokban, a filmek eredeti nyelven mentek, és ezúttal angol felirattal, hiszen valószínűleg a nemzetközi forgalmazásnál erre van szükség. Bevallom, nem gondoltam, hogy a magyarokon kívül lesznek más nézők is. De bizony voltak! Mindkét film bemutatásakor telt hát volt. Nem tudom, hogy a nézők között milyen volt a magyar-dán arány. Mindenesetre a filmek bemutatása utáni beszélgetésen nagyon aktívak voltak a dánok, sok kérdést tettek fel. A kérdések felvezetésekor elmondták, hogy mennyire tetszett nekik (mindkét film).

                      Forrás: youtube.com

Az állampolgár rendezője nagyon aktuális témához nyúlt. Olyannyira aktuális, hogy nem is szeretnék e blog keretein belül semmiféle állásfoglalást tenni, mert aktuálpolitikai témáról van szó. Mindenkinek van róla véleménye. Mindenesetre különleges történet, amatőr színészekkel és sok humorral fűszerezve. Öröm volt hallani a dán nézők kérdéseit, amit az éppen Torontóból jövő Vranik Rolandnak tettek fel. Nagyon érdekes volt megismerni a rendezőtől a film készítésének a körülményeit és hogy ő mit is akar a művészet eszközeivel elmondani a menekültkérdés, az integrálódás és az asszimiláció nehéz, sokszor fájdalmas témáiról. Kiderült például, hogy ő a filmkészítés egyes fázisaiból a vágást szereti legjobban, amit sokan a legunalmasabb résznek tartanak. Meg az is, hogy milyen sokat kínlódtak az amatőr színészekkel. Már majdnem feladta, amikor egyszer "átkattant" a dolog, és onnantól kezdve már olajozottan ment a forgatás.

A film megtekintése utáni fogadás alatt bátorkodtam odamenni Vranik Rolandhoz, gratuláltam neki a szép filmhez és egy kicsit beszélgettünk. Néhány nappal ezután olvastam, hogy a torontói filmfesztiválon közönségdíjat nyert filmjével.

A főszerepet játszó Dr. Cake-Baly Marcelo így mesél a rendezővel való találkozásáról és a filmről:

„Vranik Roland utánam futott az utcán, nem volt valami bizalomgerjesztő, éppen kopaszra volt borotválva a feje, kapucnis pulcsiban volt, lihegett és megkérdezte, hogy menekült vagyok-e. Nem volt túl könnyű az első 5 perc, de aztán nagyon megszerettük egymást. Nagy bátorság volt Rolandtól egy senki által nem ismert, hatvan éves, afrikai amatőrre bízni a címszerepet, ezért külön szurkolok a filmnek, bízom benne, hogy szeretni fogják és abban is reménykedem, hogy esetleg kapok még egy szerepet.”

(Az idézet forrása: Mozinet Youtube, 2017. január 13.)

  A film angol nyelvű plakátja
  Forrás: litera.hu

Az 1945 című film témája sem könnyű, és talán azt is mondhatjuk, hogy a többség számára ismeretlen. Bár otthon egyszer a nyár elején láttam már ezt a filmet, mivel kiváló filmnek tartom, szívesen megnéztem újra itt Koppenhágában. Ellentétben az előző film amatőr színészeivel, ezúttal a szereplők igazi nagyágyuk, Rudolf Péterrel az élen. A cím végtelenül egyszerű, mindössze egy évszám. Persze mindannyian tudjuk, ez a második világháború vége. A film fekete-fehér, ami ma már furcsának hathat, de mégse az. Teljesen természetesnek érezzük, illeszkedik a témához. Nem hiányoznak a színek. A film elején a vonat érkezése és a vasútállomás számomra a western filmek, azok közül is a Volt egyszer egy vadnyugat hasonló jelenetét idézi fel, zseniálisan megteremtve a feszültséget. Török Ferenc filmje nagyon kemény morális kérdéseket feszeget.

Íme az általam kiválasztott részletek egy kritikából. Ennél jobban nehezen tudnám kifejezni gondolataimat és érzéseimet erről a zseniális filmről:

" Az 1945 egy westernből táplálkozó vidéki ballada, profi forgatókönyvvel, biztos kezű rendezéssel, emlékezetes képekkel (Ragályi Elemér volt az operatőr), és bivalyerős színészekkel, élükön Rudolf Péterrel. Rudolf Péter hatalmasat alakít, a mai vidéki polgármesterek urambátyám stílusával, a hatalmas Döbrögi-pocakjával, és az izzadó, kopasz fejével, de róla majd kicsit később. Hiányzott ez a Rudolf Péter a magyar filmekből.

A Szántó T. Gábor elbeszéléséből készült 1945 a következőről szól: a második világháború végén egy vidéki faluban lagzira készülnek, a helyi kiskirály, a jegyző (Rudolf Péter) fia házasodik. Minden rendben menne, de a reggeli vonattal megérkezik két zsidó férfi, egy idősebb (Angelus Iván) és egy fiatalabb (Nagy Marcell). Sok szót nem szólnak, csak pár ládával érkeztek, amikben parfümöket és kozmetikumokat hoztak. De az állomásfőnök berezel, és nekiindul biciklivel a városnak, hogy szétkürtölje a hírt: megérkeztek a zsidók.

Az, ahogy az egész falu reagál a hírre, adja az 1945 lényegét. Szépen, apránként adagolva megtudjuk, hogy miért is tojhat be az egész közösség attól, hogy két fekete ruhás férfi katonás rendben, egy szekér mögött besétál a faluba. Török ezeket a jeleneteket úgy írta meg (Szántóval együtt), és úgy rendezte meg, mint a westernekben, egészen konkrétan például a Délidőben. Tudjuk, hogy mennyi idő begyalogolni az állomásról a falu közepére. Tudjuk, hogy mindenki retteg tőlük. Az óra ketyeg, a feszültség nő.

Rudolf Péter több, mint tíz kilót hízott a szerepért, a haját lekapták, a bajszát meghagyták, és kicsit úgy néz ki, mint egy kefebajszos Rákosi Mátyás. De nem is a kinézete, hanem a viselkedése az, amitől igazán emlékezetes lesz majd messze a jövőben is az 1945: olyan, mint az összes nagy hatalommal felruházott tohonya kisember, akit már ezer hírből ismerhetünk Magyarországon.

....az 1945 a magyarokról szól. De nem biztos, hogy örülünk neki."

(Forrás: index.hu, Klág Dávid: Kritika az 1945 című  magyar filmről. 2017.02.12)

A film vetítése után ezúttal nem a rendezőt, hanem Rudolf Pétert faggathatták a nézők, aki a nagykövetség jóvoltából és szervezésében jött el Koppenhágába. A dánok ezúttal is nagy érdeklődést tanúsítottak és sokat kérdeztek. Majd fogok írni a dánok második világháború alatti helyzetéről és a dán zsidók megmentéséről, ami egy nagyon szép és megható része a dán történelemnek. Ennek fényében különösen izgalmas ez a film dán perspektívából nézve.

Ezúttal is odamentem a magyar vendéghez a fogadás alatt, annál is inkább, mert nagyon szeretem Rudolf Pétert. Kiváló színésznek tartom, úgyhogy nagy öröm volt gratulálni neki a filmhez és beszélgetni vele.

Forrás: hvg.hu

Nem tudok nem megemlíteni egy további nagyszerű magyar filmet. Bár nem ezen a filmfesztiválon, de Koppenhágában is játsszák a mozikban Enyedi Ildikó filmjét. Gondolom, velem együtt sokan drukkolnak neki és Borbély Alexandrának, a Testről és lélekről című szintén kiemelkedő magyar film rendezőjének és főszereplőjének. Születésnapomra ezt a filmet néztem meg a tavasszal és nagy hatást gyakorolt rám.

Nagyszerű magyar filmek  születnek mostanában. Bevallom, a magam részéről nagyon szeretem a magyar filmeket. Ez a három is kiváló. Mindhárom másért és másképpen. A sok blőd, óriási költségvetéssel készült amerikai szuperprodukció helyett szívesebben nézem ezeket. Igazi intellektuális örömöt és feltöltődést adnak.

Mindhárom filmet szívből ajánlom, és drukkolok nekik, hogy minél több emberhez eljussanak, valamint további díjakat és elismeréseket kapjanak.