Arról már korábban is írtam, hogy amikor az ember hosszabb időre elköltözik a saját hazájából egy másik országba, az kisebb-nagyobb személyiségfejlődéssel jár. Legalábbis sok esetben. Természetesen ennek előfeltétele, hogy önismereti munkát végezzünk és figyeljük magunkat. Távol az "eredeti" otthonunktól, a családtól, a barátoktól megadatik tisztábban rálátni saját magunkra, a működésünkre. Már ezért megérte :-) és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott.

Most viszont arra gondoltam, hogy egy csokorba szedem a három legfontosabb dolgot, amire megtanított  a külföldön élés az elmúlt bő másfél évben.

1. Kapcsolódás

Forrás: itt

Ismerjük a két nagy kategóriát: extrovertált és introvertált. Nagyon röviden az extrovertált a könnyen barátkozó, rendszerint a külvilág felé forduló alkatú ember, míg az introvertált a nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló alkat. Az emberek persze ebben sem feketék vagy fehérek, tehát a skálának nemcsak végpontjai, hanem átmenetei vannak. Nem szerencsés valakit belerakni az egyik vagy a másik dobozva. Mindazonáltal ez a "címkézés" sajnos létezik.

Magamat erősen, de nem mindig, introvertáltnak tartom. Csak egy példa erre: kiválóan érzem magam, ha akár 1-2 napig is kizárólag írással és olvasással foglalatoskodhatok. Nekem ez nem szenvedés, mint egy igazi extrovertáltnak, hanem ettől töltekezem, ebből nyerek energiát.

Nemrég döbbentem rá dán órán zajló beszélgetés által, hogy, amikor Dániába költöztem, introvertáltságomat "legyőzve" ösztönösen előtérbe toltam az extrovertált oldalamat és minden lehetőséget megragadtam arra, hogy emberi kapcsolatokat kezdjek el kiépíteni. Ennek egyik tere a nyelviskola volt, de ezen kívül sok egyéb lehetőség is adódott, amikre le is csaptam. Természetesen ezeket keresni kellett, nem hullottak az ölembe.

A szakszervezetnek is több rendezvényén részt vettem, ami a munkakeresés szempontjából és sok jelentett, ugyanakkor megismerkedtem külföldiekkel, akikkel hasonlóan hozzám munkát kerestek Dániában. És akkor azonnal elindul a tapasztalatcsere, ötletek megosztása. Ezen kívül létezik egy Internationa House of Copenhagen nevű intézmény, mely sokoldalúan segíti az ide költöző külföldieket. Sok hivatalos ügyet lehet elintézni náluk, sok hasznos információ megtalálható a honlapjukon, tanácsadással állnak a külföldiek rendelkezésre és sok ingyenes rendezvényt szerveznek pl adózásról, ingatlanvásárlásról, dán szokásokról, szabadidő tevékenységekről stb.

A lényeg, hogy ha külföldre költözöl, nincs más esélyed, mint nyitni kell a világ felé, kapcsolódni kell másokhoz, mert az integrálódásnak ez a legfontosabb feltétele. Ahogy Elliot Aronson kiváló szociálpszichológus könyvének címe is jelzi, az ember "A társas lény".

Így történt hát, hogy sok ismeretséget és barátságot kötöttem, mióta Dániába költöztem, dánokkal és külföldiekkel egyaránt. Sose számolom a barátaimat, de megérzés alapján valószínűleg több új társas kapcsolom lett az elmúlt másfél évben, mint otthon az elmúlt húsz évben együtt véve. Ezt nem tartom jónak, se rossznak, csupán megfigyeltem, hogy ez történt.

2. Egyszerűsítés & minimalizmus

Forrás: itt

Miközben illusztrációt kerestem ehhez a részhez, rájöttem, hogy milyen sok értelme is van ennek a magyar szónak. Itt most se nem a nyelvtani értelemben vett, se nem a matematikai egyszerűsítésre gondoltam, hanem a magunkat körülvevő tárgyakra.

Amikor neki indul az ember lánya egy ilyen kalandnak, végig gondolja, hogy mik azok a dolgok, amelyekre igazán szüksége van ahhoz, hogy egy másik országban új életet kezdjen.

Bár sose volt életcél, hogy birtokoljak és gyűjtsek, mégis az évtizedek során lettek, kerültek, felhalmozódtak valahogyan a dolgok, tárgyak az életembe és életemben. Ezt felismerve néhány éve, még otthon, Magyarországon elindultam azon az úton, ami arról szól, hogy minél kevesebb dolgot tulajdonolni. Az lett a mottóm, hogy rendcsinálás, szelektálás, elengedés.

Ennek eredményeképpen eladtam két ingatlant és megváltam többek között rengeteg  bútortól és berendezési tárgytól. Sok minden eladományoztam. Több kocsinyi, mások számára még hasznos holmit vittem el a Cseriti adományboltokba, valamint szállítottam el különböző alapítványoknak. Továbbá felszámoltam egy ezer kötetes könyvtárat és elköszöntem sok-sok emléktől, végig gondolva, hogy minek is tartogassam őket. Minél több dolgot engedtem el, annál könnyebben ment a következő lépés, és egyre jobban megerősödtem abban, hogy ez így van jól. Ezzel párhuzamosan törekedtem és törekszem a mai napig is arra, hogy tényleg csak azt vegyem meg, amire valójában szükségem van. Úgy lehet hívni ezt a hozzáállást, hogy minimalizmus. Ma már van egy olyan szabályom, hogy ha veszek  egy ruhát, akkor pont ugyanannyit, amit megveszek, el is adományozok. Kialakítottam azt a szokást, hogy mindig van egy megkezdett táskám, amibe beleteszem azt a tárgyat, ruhadarabot, amelyiket bármelyik pillanatban arra a sorsra ítélek, hogy megválok tőle. Így nem kell emlékeznem rá és nem is halogatom tovább a cselekvést. A megtelt táska már megy is egy alapítványnak.

A dán életem megerősített minimalizmusomban, ugyanis megtapasztaltam, hogy mennyire kevés tárgy szükséges ahhoz, hogy lakjunk, éljünk és jól érezzük magunkat. Kiderült, sokkal kevesebb tárggyal is lehet élni, mint amennyivel "normálisan" körülvesszük magunkat. Például otthon van nyomtatóm, de ide nem hoztam. A hiánya azt eredményezte, hogy rengeteg mindent, amit otthon kinyomtattam, azt itt nem nyomtatom ki, és lám-lám nem hiányzik. Sokkal jobban használom az elektronikus archiválásomat a számítógépemen. És így kevésbé pusztítom a brazil őserdőket...

A mindennapok megerősítették, hogy mennyi mindent le lehet egyszerűsíteni. Nem kell annyi mindent vasalni, nem kell annyi ruha, nincs szükség annyi cipőre, táskára, konyha eszközre, és lehetne folytatni a sort a végtelenségig. Tudom, mai fogyasztás centrikus világunkban a minimalizmus furcsa, talán sokak számára megvetendő. Mindenesetre nekem jól esik ennek szellemében élni. Ami igazán fontos, azok az élmények, az érzések és a gondolatok. A tárgyak meg elengedhetőek, még az esküvői ruhám is.  

3. Internet alapú megoldások használata

Nem volt könnyű gyűjtőszót találnom arra, hogy mire is gondolok itt. Olyan eszközökre, melyek az internetre épülnek. Ezek nem tárgyak, hanem telefonon vagy számítógépen elérhető platformok, alkalmazások vagy honlapok.

Kommunikáció:

A Skype, Viber és WhatsApp, mint internet alapú kommunikációs eszközök, mondhatni, említésre se méltóak, hiszen nagyon elterjedtek jó ideje. Mindenesetre mióta kiköltöztem Dániába, sokkal nagyobb szerepet játszanak a barátaimmal, ismerőseimmel való kapcsolattartásban, mint otthon. Nem mondom, hogy ez kedvemre való, ugyanis túl sok ez a három csatorna, a telefonálás, az sms-ezés és az e-mailezésen kívül, de kénytelen voltam ahhoz alkalmazkodni, hogy itt nem használják az emberek a Vibert, hanem a WhatsApp-ot. A családommal pedig a Skype bizonyult a legegyszerűbbnek, amit anyukám is ügyesen elsajátított.

Tájékozódás, közlekedés:

Idegen országban és városokban meg kell tanulni közlekedni. A régi papíralapú térképek, amiket nagyon szerettem, már a múlté. Helyette rászoktam a Google Mapre. Az első lépéseket Andris fiam segítségével tettem meg, de aztán ráéreztem az ízére. Nemcsak abban segít, hogy ahova el akarok jutni, az hol van, hanem, hogy hány perc alatt érek oda és milyen eszközzel lehet menni. Tehát útvonaltervtől kezdve minden szükséges információ a rendelkezésemre áll. Otthon soha nem használtam a Google Mapet, úgyhogy itt ez újdonság volt számomra. Ma márnNapi szinten használom. A dánoknak van egy saját alkalmazásuk, rejseplan.dk a neve, de valahogy ezt nem találtam olyan felhasználóbarátnak, ezért nem is használom.

Nyelvtanulás:

Ez a terület az, ahol a a korábbi nyelvtanulási tapasztalatomhoz képest egy új világ tárult elém. Ennek a legkisebb szelete az, hogy én még úgy szocializálódtam, hogy papír alapú szótárból tanultunk. Nos, ez jellemzően elmúlt már, és a mindennapokban az interneten elérhető dán-magyar és angol-magyar vagy angol-dán szótárakat "forgatom". Viszont a dán vizsgákon tilos online szótárakat használni. Tehát, aki nem tud fizikai, tárgyiasult szótárt használni, annak hátránya van a vizsgán. Másképp kell dolgozni ugyanis a két típusú szótárral.

Ennél izgalmasabb téma maga a nyelvtanulás folyamata. Nem tudom, hogyan, de felfedeztem magamnak az Italkit. Ez a honlap úgy címkézi magát, hogy "tanulj nyelvet online". 10000 tanárból lehet választani és a világ valamennyi nyelvét lehet tanulni. Valójában ez egy nyelvtanulási és nyelvtanítási virtuális piactér, ahol összekapcsolják a két felet. Így kerestem és találtam magamnak Edwardot, az angol tanáromat. Edward hol Franciaországból, hol Angliából tanított Skype-on, én pedig Koppenhágában ültem a nappaliban. Az árak elérhetőek, a konstrukció biztonságos mind a tanár, mind pedig a tanuló számára. Edwarddal, aki ráadásul Human Resource menedzserként dolgozott korábban, elsősorban az interjú helyzeteket gyakoroltuk.

Sokan használják a Duolingot. Jó kiegészítője a nyelvtanulásnak. Sajátos módszerrel, sok-sok ismétléssel tanító alkalmazás. Szórakoztató és azt különösen szeretem, hogy a nagyon nehéz dán kiejtést is tudom vele gyakorolni.

Viszont a szavak tanítására az igazi felfedezés a Quizlet lett. Minden nyelvtanulónak szerintem ez az egyik mumus. Bővíteni, bővíteni mindenáron a szókincset. Most az 5. modul előtt változtatnom kellett a nem elég hatékony szótanulásos módszeremen. Az szép és jó, hogy kis szótárfüzetek tömkelegébe kiírtam a szavak, na de azokat meg is kell tanulni... Igaz  Quizlet esetében is, bele kell tenni munkát, hogy az ember a szókártyákat megírja, viszont, ha azok megvannak, akkor a program nagyszerűen, játékos módon sulykolja a fejembe az új szavakat, kifejezéseket. Bár ki nem állhatom a telefonos app-eket, a Quizlettel kivételt tettem a cél érdekében. Így bárhol, bármikor, ha van egy kis időm, a telefonom is tudom tanulni a szavakat.