Bluetooth. Már sok éve természetesen használjuk a kifejezést, és vélhetően nem gondolunk bele, vajon miért is így hívják a vezeték nélküli adatátviteli célra használt technológiát. Dániáról szóló blogomat írva jutotta eszembe, hogy elmesélem ennek a történetét, hiszen nem biztos, hogy mindenki tudja az eredetét.
Ezt a technológiát az Ericsson svéd cég mérnökei fejlesztették ki és az első eszközt, mely alkalmazta az új technológiát 1999-ben dobták a piacra. A Bluetooth név ötlete 1997-ben Jim Kardachtól (Intel) származott, aki egy olyan rendszert fejlesztett ki, amely lehetővé teszi, hogy mobil telefonok kommunikáljanak kompjuterekkel. Amikor javaslatát tette, akkor olvasta a The Long Ships (a Hosszú hajók) című történelmi regényt a vikingekről és Harald Blåtand királyról. 
Kép forrása itt
Nos, dánul Harald Blåtand, angolul Harald Bluetooth, vagy másképpen I. Harald Gormsson Dánia és egyben Norvégia királya volt. Magyarul Kékfogú Harald király néven illetjük őt. Dánia királyaként 958 és 986 között uralkodott és ő vezette be a kereszténységet Dániába és konszolidálta Jylland (Jutland) és Sjælland (Zealand) legnagyobb részén uralkodását. Norvégia királyaként nem volt hasonlóan jelentőségteljes uralkodása, mivel 970 körül mindössze néhány évig tartott.
Harald Bluetooth egyetlen királysággá egyesítette az egymással szembeálló dán törzseket, illetve egységesítette Dániát és Norvégiát. Ez adta az ihletet Jim Kardachnak és a burkolt célzás az, hogy a Bluetooth egységesíti a kommunikációs protokolokat.
A furcsa vagy furcsának tűnő logót szintén Kékfogú Haraldnak köszönhetjük, ugyanis a fiatalabb Futhark rúnaábécé szerint az ő neve kezdőbetűinek, a H-nak (ᚼ) és a B-nek (ᛒ) a kombinációjából áll a Bluetooth logója.
A rúnaírás kifejezés azokra az egymással szoros kapcsolatban álló ábécékre vonatkozik, amelyeket korábban a germán nyelvek írására használtak, Skandinávia és a Brit-szigetek keresztény hitre térítése előtt, illetve egy rövid ideig a térítés után is, a már említett területeken. A skandináv változatokat futhark (vagy fuþark, az ábécék hat első betűjéből: F, U, Þ, A, R, K), az angolszász változatot pedig futhorc néven is ismerik.
Rúnaírás egy Jelling kövön. Forrás itt
A vikingek hite szerint a titkos tanok félszemű istene, Odin ajándékozta nekik ezt az írásformát. A legrégebbi rúnaírásos feliratok kb. 150-ből származnak. A rúna szó gótul titkot, ófelnémet nyelven pedig mormogást, bűvös cselekedetet, feliratot jelent. A rúnafeliratokat legtöbbször kardok pengéjébe, ékszerekbe, serlegekbe és más használati tárgyakba, illetve sziklákba vésve találjuk. A keresztény vallás felvételével a rúnákat a latin ábécé rendszerint leváltotta, úgy 700-ban Közép-Európában, majd 1100 körül Skandináviában.
Na, de miért is kapta I. Harald a Kékfogú jelzőt? A feljegyzések szerint azért, mert nagyon szerette az áfonyát. Aki nem hiszi, járjon utána.
Életrajzát röviden megragadja a jellingi rúnakövek felirata: „Harald király rendelte ennek a kőnek a felállítását apja, Gorm emlékére és anyja, Thyrvé emlékére; az a Harald, aki meghódította magának egész Dániát és Norvégiát és kereszténnyé tette a dánokat”
Egy kis röpke magyar történelmi kitekintés és párhuzam: Kékfogú Harald uralkodása után nem sokkal "jött" a mi Szent István királyunk, aki 997 és 1038 között uralkodott, és történelmi jelentősége, hogy a magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes keresztény állammá szervezte át. Dehát Jim Kardach nem a mi Szent Istvánunkról olvasott éppen történelmi regényt... :-)
