A dán nyelvtanulásomról szóló történetet ott hagytam abba, hogy tavaly július 30-án levizsgáztam a 4.modulból. A dániai dán nyelvtanulás módjáról és felépítéséről pedig itt olvashatsz.
Pár hónap nem-tanulós időszak után tavaly november közepén nekivágtam a nyelvtanulás folytatásának, elkezdtem az 5. modult. Ezúttal egy másik nyelviskolában, ami közelebb van mostani lakásunkhoz. Ahogy írtam korábban, a nyártól megszűnt az ingyenes dán nyelvoktatás a külföldiek számára. Vagyis ezért már fizetnem kellett. 2000 koronát, ami 84.000 forintnak felel meg. Ez nem a teljes ára a kurzusnak, hanem a diák hozzájárulása. Nem tartom őrült nagy összegnek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy magában foglalja a novembertől júniusig tartó oktatást, valamint a vizsga díját is. Igaz, ez nem folyamatos oktatást jelent, mert Dániában azért nagyon szeretik a szüneteket. Idáig volt már egy december közepétől január közepéig tartó négyhetes oktatás mentes karácsonyi szünetünk és februárban egy egyhetes téli szünetünk, illetve lesz majd egy egyhetes tavaszi szünetünk. Mindezekkel együtt is úgy gondolom, ez egy korrekt összeg. Egyúttal megértem a dán államot is, hogy elege lett abból, hogy sokan visszaéltek az ingyenes nyelvoktatással és ezért be kellett ezt vezetni. Az emberi természet olyan, hogy ami ingyen van, azt a többség nem becsüli. Úgyhogy így jártak a külföldiek. A rendesek is mindig megisszák a levét annak, amit a lehetőséggel visszaélők okoznak.
Jól esett pihenni augusztustól októberig, de tudtam, nem szabad sokat kihagynom, mert annál nehezebb lesz újrakezdeni. Mivel alig beszélek sajnos a mindennapokban dánul (angolul dolgozom), így a dán órák a nyelv gyakorlásának fontos színtere.
Azon a novemberi napon egy összeszokott csoportba érkeztem. Ők hónapok óta együtt tanultak már és előző héten tették le a 4. modulzáró vizsgát, de viszonylag hamar sikerült beilleszkednem. Ismét egy sokszínű társaságban tanulok: többek között afgán,iráni, spanyol, chilei, dél-afrikai, olasz, görög, fülöp-szigeti, izlandi osztálytársaim vannak. Kedvelem a tanárnőnket. Professzionális és egyben egy végtelenül kedves egyéniség. Mindig mosolyogva és energikusan jön az órákra. Ő dán, a barátja ausztrál és örökbe fogadtak egy indiai kisfiút. Egy ilyen család teljesen elfogadott és normális a dán társadalomban.
Mivel dolgozom, ezért értelemszerűen esti órákat választottam, úgy, hogy ne kelljen rohannom a munkahelyemről. Keddenként és csütörtökönként 18.30-tól 21.00-ig vannak a dán óráim. Nem mondom, hogy könnyűek ezek a napok. Reggel elmegyek dolgozni, onnan bevonatozok Hellerupba, ahol a nyelviskolám van és 21.30-ra érek haza, de csak azért, mert az egyik osztálytársam, aki ugyanott lakik, mint én, és a férje érte jön ilyenkor, hazahoznak. Ha ő nem jön valamiért órára, akkor hazavonatozok és olyankor 22 körül érek haza. Mindazonáltal szeretem az órákat, örömmel megyek, akármilyen fáradt is vagyok.
A modul végén lesz a dán állami nyelvvizsga, a PD3. A sikeres vizsga sok mindenhez fontos, például tartózkodási engedélyhez, külföldi diplomák esetén a munkavállaláshoz. Például egyik osztálytársam fogorvos, de addig nem praktizálhat, amíg ezt a vizsgát meghatározott szinten le nem teszi. Talán még az állampolgársághoz is kell, de ebben nem vagyok biztos. Egy évben kétszer kerül sor erre a vizsgára. Van egy május-júniusi és egy november-decemberi vizsga lehetőség Központilag on-line felületen kell jelentkezni. Becsületes dán neve Prøve i Dansk 3, azaz röviden PD3. Az időpontok már előző év végén ismerté válnak. A múlt héten csináltuk meg a vizsgára való jelentkezést.
Az írásbeli vizsgám május 14-én lesz, a szóbeli pedig egy hónap múlva, június 11-19 között. Az írásbeli 4 óra és 15 perces, a szóbeli, melynek pontos időpontját néhány nappal a vizsga előtt tudjuk meg, 15 perces. Az a jó, hogy a tanárnőnk, Maria folyamatosan készít fel minket a vizsgára. Gyakoroljuk a feladattípusokat, ismerjük a rendelkezésre álló időt és vizsga egyéb körülményeit, például csak papír szótárt tehet használni, telefontosat nem stb. Ugyanezek voltak a feltételek a korábbi modulzáró vizsgákon is, úgyhogy igaziból ezek nem szabad, hogy meglepetést okozzanak annak, aki idáig eljutott.
Nos, tehát ez a következő állomásom a dán nyelvtanulás útján. Munka mellett nem könnyű, de hát szoktam mondani, senki sem ígérte, hogy könnyű lesz :-) Házi feladat van bőven, de ez is teljesen normális, hiszen azért járunk, hogy fejlődjünk, tanuljunk. A legnagyobb kihívás, hogy időt és mentális energiát találjak a szókincsem bővítéséhez, továbbá beszélni-beszélni-beszélni dánul. Ez utóbbi a nehezebb. Margittal jóval ritkábban találkozom,mint amikor Nordhavnban laktunk, bár barátságunk ugyanolyan erős. Beszélünk, írunk egymásnak, de személyes találkozó mindenképpen hiányzik. Hát majd lesz valami...
***********************************
Február elejétől megjelentek a tavasz hírnökei, a hóvirág és társai. Elképesztő mennyiségben bújnak elő a föld alól. Az is olyan enyhe tél volt, a mi fogalmaink szerint , mint a tavalyi. Enyhe túlzással hó nem volt. Egyszer-kétszer havas esőnek és hószállingózásnak lehettünk tanúi. Február utolsó hete a ragyogó napsütésben telt, de korán sem olyan magas hőmérséklettel, mint Magyarországon. Kissé irigykedtem, amikor csütörtökön láttam a a budapesti 20 fokot. A blogbejegyzésben a múlt hétvégén fotózott tavaszi virágok képei láthatók.
